CÍMLAP
Zerich Tivadar
Az erdélyi kath. státusgyűlés s a maros-vásárhelyi kath. tanoda és nevelde jogtörténelmi szempontból
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
1. Előszó a munka két részéhez
2. Általános jegyzetek a maros-vásárhelyi tanoda és nevelde történelméről
3. A történet első része 1702-től 1780-ig
4. A történet második része 1780-tól 1800-ig
5. A történet harmadik része 1800-tól 1849-ig
6. A történet negyedik része 1850-től 1868
7. Három okmány az alapítványokra nézve
8. Igénytelen javaslat a tanoda és nevelde jövendő sorsát illetőleg
9. A kath. státus-gyűlés régisége és korszerűsége
10. Az erdélyi kath. státus-gyűlés története 1576-ik év óta 1691-ig, a Leopoldinum Diplomáig
11. Az erdélyi kath. státus-gyűlés történelme 1691-től 1848-ig
12. Az 1848-ki kolozsvári nagy és 1866-ki kisebb kath. státus-gyűlés ugyanott
13. A catholica Commissio és az 1848-ki kath. státus-gyűlésnek hármas kijelölése vagy választása az erdélyi püspökségre; s a magyar király kinevezési joga; jogtörténelmi fejtegetés
14. Vélemény az erdélyi státus-gyűlés szervezetét illetőleg
15. Három okmány az előbbi jog-történelmi fejtegetéshez
16. Befejezésül még egy okmány e munkának ajállása végett
17. Két hivatalos bizonyítvány
Előszó
Minthogy Maros-Vásárhelytt, sőt egész Erdélyben, a kath. tanítás és
nevelés-ügy ez ideig nagy részt a catholica Commissio kezében volt;
ezután pedig azt a kath. státus-gyűlés és az ennek kebeléből választandó
vegyes kath. státus-bizottmány fogja átvenni és vezetni: ez okon a kath.
tanoda és neveldének történelmi vázlatához a Catholica Commissio és kath.
státusgyűlésnek jog-történelmi vázlatát kiegészítésül mellékelni, annál
kor- és czélszerűbbnek véltem, mivel a kath. státusgyűlés elve, előttem
mindig szent volt; a kath. státus-gyűlés, mindig jogos téren állt, és
jelenleg nemcsak hasznos, hanem korszükség is, s mert e napokban ezen
ügyekben a kellő tájékozottságra nagy szükségünk leend.
Ezen korszükségnek csak némileg van elég téve azon, különben jeles
Felterjesztés által, melyet 1866-ik január 10-én a Kolozsvártt tartott
leg és legutolsó országgyűlés alkalmából, az országgyűlés egyházi és
világi kath. tagjai, Magyarhon apostoli királyához tettek.
Ezen sok tekintetben igen jeles felterjesztésre a részletes és érdemleges
felvilágosító és beható nyilatkozatokat, (nehogy tévedjünk, vagy másokat
tévedésbe hozzunk) Magyar-Erdélyhonból ez ideig hasztalan vártam.
Meglehet, hogy az "Idők Tanúja," ki (1867-ik év június 22-én)
észrevételeinek megtételét megígérte; vagy az "Erdélyi egyházi és iskolai
lap" kötelme és hivatásánál fogva is, tájékoztatásul holmit közlöttek ezen
korkérdésre nézve; de én azokat olvasni, látni, vagy hallani nem voltam
szerencsés.
Mivel pedig tán a belga, ír, német és franczia katholikusok szemei,
jelenleg reánk függesztvék; a magyarhoniak feszült figyelme bizonyosan,
inkább mint valaha felénk van fordulva, s tőlünk erdélyiektől, kik a kath.
státus-gyűlés eszméjét, mint nálunk régebb óta ismeretest, elsők hoztuk
ez idő szerint szőnyegre; a részletes és beható fejtegetéseket méltán
igényelhetik: miután végre Erdélynek jog-történelmi terén annyi kitűnő
világi vagy legalább kitüntetett egyházi férfiai vannak; jelen igénytelen
kísérletemben azoknak, kik e téren kétség kívül sokkal jártasabbak mint
én, a mindenben járatlan, alkalmat akartam szolgáltatni, hogy engem s a
magyar-erdélyhoniakat ezen korkérdést és korszükséget illetőleg, jogtörténelmi
szónoklataik és irataikkal tájékozni, felvilágosítani szíveskedjenek a
közös, szent és jogos ügy érdekében. Bennem, biztosítom, tanulékony, sőt
háladatos tanítvány és tisztelőjükre fognak ismerni.
Maros-Vásárhelytt, 1868. január 1.
Dr. Zerich Tivadar,
a szerző