CÍMLAP
Pereszlényi Pál
A magyar nyelv grammatikája
TARTALOM, BEVEZETÉS
Tartalom
Előszó
Bevezetés Pereszlényi Pál nyelvtanának fordításához
A magyar nyelv grammatikája
Előszó az Olvasóhoz
Első rész. A névszóról
I. fejezet. A betűkről, felosztásukról, kiejtésükről, ékezésükről, elhagyásukról és a névragozás jellemzőiről
II. fejezet. A névszók és az igenevek puszta, azaz birtokos toldalékok nélküli ragozásairól; és első ízben érintőlegesen a névelőről
III. fejezet. A főnevek és a melléknevek különböző fajtáiról, azok számára, akik a magyar nyelv alapjait már elsajátították
IV. fejezet. A melléknevekről és azok fokozásáról
Második rész. A névmásról valamint a névszók összetételéről a latin birtokos névmásnak megfelelő toldalékokkal [a birtokos személyjeles névszókról]
I. fejezet. A névmások felosztásáról
II. fejezet. A névmások ragozásáról
III. fejezet. A toldott névmásokról, melyek a latin birtokos névmásoknak felelnek meg [a birtokos személyjelekről]
Harmadik rész. Az igéről
I. fejezet. Az igéknek a ragozásban lényeges jellemzőiről
II. fejezet. Első igeragozás. Az első igeragozás toldalékainak táblázata
III. fejezet. A második igeragozásról avagy a határozott igék ragozásáról
III. [az eredetiben elszámozott] fejezet. Harmadik igeragozás avagy a szenvedő igék ragozása
IV. fejezet. Negyedik igeragozás avagy némely semleges ige ragozása
V. fejezet. A rendhagyó igékről
Negyedik rész. A szintaxisról
I. fejezet
II. fejezet. Az igék sajátos szerkezetéről [vonzataikról]
III. fejezet. Az igék általános szerkezetéről
IV. fejezet. Az igék más általános eseteiről
V. fejezet. Az elöljárószóról
VI. fejezet. A határozószós, az indulatszós és a kötőszós szerkezetről
Gyakorlat
Sajtóhibák
Toldalék
Határozószók
Indulatszók
Kötőszók
Az ékezetekre vonatkozó szabályok
Az a vagy az névelőről való tanítás
A szótagolás szabályai
Intelem
Jegyzetek
Források
Felhasznált irodalom
Bevezetés
A Magyar Nyelvtudományi Társaság kiadásában Sylvester János (1539/1989) és
Szenczi Molnár Albert (1610/2004) munkája után immár Pereszlényi Pál
grammatikáját is magyar fordításban veheti kézbe az olvasó. Pereszlényi
nyelvtanát is két nyelven tesszük közzé: a fordítás mellett ott áll a
grammatika első kiadásának fakszimiléje is.
Molnár Albert munkája után ez a második teljes, szintaxist is tartalmazó
nyelvtanunk. A magyar katolikus grammatikairodalom kiemelkedő darabja, a
katolikus helyesírás elveinek és gyakorlatának összefoglalója. Az irodalmi
művekre alapozott nyelvi norma kialakulása szempontjából pedig azért
jelentős, mert ez az első magyar grammatika, mely szabályait rendszeresen
irodalmi művekből (Káldi, Pázmány, Lépes Bálint stb.) vett idézetekkel
példázza. A katolikus iskolákban hosszú ideig alapmunka volt, még a XVIII.
század végén is használták. Jelentősége ellenére a grammatikával
méltatlanul kevés tanulmány foglalkozik. Jancsó Benedek művén kívül
(Nyelvtantörténeti tanulmányok a XVI-XVII. századból Budapest, 1881)
érdemben csak Szathmári István alapvető nyelvtudomány-történeti munkája
(1968) tárgyalja.
[...] Pereszlényi grammatikájának lehetséges forrásait illetően a
szakirodalom (Jancsó 1881, Szathmári 1968) Emmanuel Alvarez portugál
jezsuita latin grammatikájának valamelyik átdolgozását és Szenczi Molnár
Albert 1610-es grammatikáját veszi számításba. [...] Pereszlényi
nyelvtanának felépítését és szemléletét alapvetően az Alvarez-féle latin
grammatika határozta meg, melyet ideológiai és gyakorlati megfontolásokból
is fegyelmezetten követett. A magyar sajátságok leírásához rendelkezésére
állt Szenczi grammatikája, így azt gondolhatnánk, nem volt szüksége és
lehetősége merészebb leírásbeli újításokra. Ugyanakkor Pereszlényi
grammatikája gazdag bámulatosan finom és pontos megfigyelésekben (például a
határozott igeragozás használatának ma is érvényes szabályainál 1682. 93),
a nyelvi alakváltozatok feltérképezésében. A grammatikai gondolat fejlődése
nála is elsősorban a szóhasználat terén ragadható meg, hiszen a definíciók,
szabályok kötöttebb műfaja nem ad erre lehetőséget. A leglényegesebb a
toldalékolás gondolatának továbbfejlesztése munkájában. [...]