Tétel adatlapja

CÍMLAP

Balázs Péter

Hercegszántóról indultam

TARTALOM, FÜLSZÖVEG



Tartalom

Előszó

Gyermek- és serdülőkorom
  Gyermekkorom Hercegszántón
  Diákéveim Baján
  Forradalom 1956-ban
  Menekülttáborok Jugoszláviában

Fiatalkorom, tanulmányaim és munkáim Svédországban
  Menekülttábor Malmöben
  Autószerelő-képzés Vindelnben
  Estitagozatú technikum Nackában
  Műszaki technikum Uppsalában
  A Paul Bondesson Mérnöki Irodánál Stockholmban
  A Heijkes Mérnöki Irodánál Solnában
  A Bertil Olander Mérnöki Irodánál Stockholmban
  Tanulmányok a Stockholmi Műszaki Egyetemen
  Tanársegédként a Stockholmi Műszaki Egyetemen
  A svéd hadsereg märstai kutatóállomásán
  A honvédség märstai kutatóintézetében

A családom
  Apám és anyám
  Eva és Cilla
  Mia és az unokák
  Salánky Anikó

Barátaim
  Jan-Erik Gidlöf és családja
  Elisabeth Hellman
  Gyurity István és családja
  Anders Säflund és családja
  Maria néni és családja
  Margaretha Scheorner
  Pap István és családja

Kicsoda Balázs Péter?
  Személyiségem
  Hobbijaim

Gondolkodásom néhány jellemző vonása
  Politikai nézeteim
  A svéd és a magyar társadalom néhány összehasonlítás tükrében
  Egyéb gondolataim

Nyugdíjas éveim
  Osztálytalálkozók
  A 70. születésnapom megünneplése

Zárszó

Referenciák

Mellékletek
Önéletrajz
Szimpóziumok és konferenciák
Az első munkahelyi jellemzésem


Fülszöveg

"Az indulás előtti napon hazautaztam szüleimhez, hogy elmondjam nekik disszidálási tervemet. Az utolsó estét és éjszakát együtt töltöttem a családommal. Reggel csak anyám kísért ki a hercegszántói vasútállomásra. Hideg volt, biztosan fagypont alatti fokok lehettek. A kocsik ablakaira a pára rá volt fagyva. Hogy utoljára tudjak integetni anyámnak, körmeimmel csíkokat kellett vakarnom az ablaküvegen, hogy átlássak rajta. Amikor a gőzös lassan elindult az állomásról, akkor úgy gondoltam, hogy most utoljára láttam az édesanyámat. Szemei tele voltak könnyel. Jobb kezét emelésre mozdította, mintha integetni akart volna. Ott állt mereven, méltóságteljesen, olyan tekintettel, amit sosem tudtam feledni. És én mit éreztem akkor? Azt leírni, hogy mit éltem én akkor át, hát ahhoz nincsenek szavak."


  
×