Előszó

A történetirás Báthory Gábor jellemét bizonyos tekintetben elfogultan fogta fel, s uralkodását tulságosan fekete szinekkel ecsetelé. Tekintet nélkül mindenért őt magát szokás felelőssé tenni: még azért is, hogy a magyarországi urak nyiltan szövetkeztek vele s titokban megbuktatását késziték elé, a porta pedig szokásos perfidiájával vitt hadat az ő nyakára. Őt vádolják békeszegéssel, pedig neki minden háboruja önvédelemből származott, őrült zsarnoknak festik, pedig kegyetlenségei nem az általa felidézett viszonyokból folytak.

Sikerült-e nekem rehabilitálni Báthoryt? nem teljesen: mit lehetlennek tartok, - mert csakugyan nem közönséges hibái voltak - hanem legalább annyira, hogy jövőre ne az elfogultság, hanem az igazság mérlegével méressék - nem tudom, de ez volt határozott czélom. Azon durva vonások, azon erős körvonalok, melyek a motivumok elhallgatásával hordattak fel s a valónál elevenebben színeztettek, hogy jellemének elferditésére bizonyitékokul szolgáljanak, itt e részletes életrajzban természetesen vagy elenyésztek, vagy élességök nagy részét elvesztették. De én a hajmeresztő s talán hatásos rettenetességek helyett a valót, az igazat akartam adni.

Ez életrajz is - ha ugyan van más érdeme is azon nagy számu s nem kis fontosságu uj adatokon kivül, melyeket először itt vesz a történet-kedvelő - mint történeti munkáim nagy része, keletkezését a Budapesti Szemlének köszönheti. Ezen, szerkesztője által annyi áldozattal fentartott folyóiratban jött ki először, de töredékesen s egymástól független czikk-sorozatokban.

Ujabb kiadására azon körülmény birt, hogy az egyes czikkek megjelenése után számos uj adat birtokába jutottam. Ez részben ujabb átdolgozást tett szükségessé. S arra annyival örömestebb vállalkoztam, mert igy mint egész kidolgozott életrajz az egyes töredékes czikkeknél jobban tájékozhatja az olvasót Báthory jelleme iránt.

Az emlitett ujabb adatok közül azokat, melyek terjedelmes kivonatban vagy nagy részben a főszövegbe oly módon vétethettek fel, hogy előadás folyamára zavarólag ne hassanak - oda igtattam. Azokat pedig, melyekre fontosságuk daczára is csak a hivatkozást tartám szükségesnek, mint okleveles toldaléket veszi az olvasó. Hogy melyik adatot honnan vettem? azt az olvasó megtalálja az illető jegyzetekben.

Nekem pedig nincs más hátra, mint hálás köszönettel emlékezni meg: Szabó Károly barátomról, ki az erdélyi Muzeum-egylet birtokában levő adatokat részben másolta, részben saját felügyelete alatt másoltatta le, Mike Sándor urról s Keresztes Papp Miklós barátomról, kik saját gazdag gyüjteményeiket bocsátották rendelkezésem alá.

Szilágyi Sándor.