Fülszöveg

E könyv szerzőjének, e riportok írójának nincsen kocsija. Nem is volt soha. Manapság nem divat dicsekedni vele. de ő gyalogos szegényemberként ballagta végig a történelemnek azt az éles kanyarját is. amelyben a Trabantok, Wartburgok, Ladák és Daciák helyett egyre több Mercedest, Volvót, Alfa Rómeót, Audit látott elsuhanni maga mellett, a "közönséges" Opelek, Fordok, Volkswagenek, Fiatok, Suzukik stb. sokaságáról nem is szólva.

Ő nem bánta a suhanókat. Nem is irigyelte őket. Ment a maga útján, ment a két rossz, bütykös lábán, ebek harmincadjára került gyárakba, halálra ítélt bányákba, jajongó falukba, ment Tiszántúlra és Dunántúlra, trianoni határokon túlra, emberek közé, magyarok közé, testvérek közé. Mert őt, a bütykös lábú, zötyögős szívű, kesernyés mosolyú vándort régi ismerősnek, jó barátnak fogadták el mindenütt, sőt gyakran még családtagnak is, édestestvérnek, aki előtt az első szembenézésre megnyíltak a sorsok, a szájak, a szívek.

Így született ez a minden ízében igaz, minden szavában hiteles és izgalmas híradás az utóbbi néhány esztendő magyar valóságáról, amelyben nyakig benne éltünk és élünk, s amelyről mégis olyan fájdalmasan keveset tudunk. Benke László könyve az első teljesnek mondható körképet tárja elénk ezekről az időkről: az éleskanyar éveinek a maga kínjára maradt, tétován talpaló magyarságáról.

V. D.