
CÍMLAP
Horváth Tibor - Varga Dénes
Információs tezauruszok
TARTALOM, ELŐSZÓ
Tartalom
Előszó
1. A tezaurusz fogalma, célja, feladatai
1.1 A tezaurusz fogalma
1.2 A tezaurusz célja
1.21 Osztályozás
1.22 Tárolás
1.23 A keresőtémák leírása
1.24 Egyéb funkciók
1.3 A tezauruszok általános szerkezete
1.31 A tezaurusz főrésze
1.32 A tezauruszok hierarchikus része
1.33 A tezauruszok grafikus része
1.34 A tezauruszok kiegészítő részei
2. Szógyűjtési módszerek
2.1 Általában
2.2 Szóstatisztikai módszer
2.3 Tapasztalati módszer
2.4 Meglevő osztályozási rendszerek és szókészletek felhasználása
2.5 Elméleti módszer
2.6 Módszerek kombinációja
3. Relációk
3.1 Általában
3.2 Relációelméleti alapfogalmak
3.3 Tezaurusz relációk
3.31 Nem-faj viszony
3.32 Egész-rész viszony
3.33 Rokon kapcsolatok
3.34 Szinonimák és kváziszinonimák. Homonimia
3.35 Külső tapasztalatok
3.4 A deszkriptor szóalakja
3.5 Fazetták (vetületek)
4. A tezauruszkészítés menete
4.1 A célok meghatározása és a tervezés szakasza
4.2 Az induló szóanyag összegyűjtése
4.3 A szóanyag elemzése és a legfontosabb deszkriptorok kiválasztása
4.4 A legfontosabb deszkriptorok relációinak gráfszerű kifejtése
4.5 A deszkriptorcikkek kialakítása
4.6 A tezaurusz szerkesztése
4.7 A tezaurusz hierarchikus részének szerkesztése
4.8 Ellenőrzés, modellkísérletek
Bibliográfia
Előszó
Ennek a könyvnek, amelyet az olvasó kezében tart, a kézirata a jelenlegi
formában már 1975-ben készen állt. Két intézet közös erőfeszítése és
együttműködése alapján született: a Kohó- és Gépipari Tudományos
Tájékoztató Intézet gyakorlati tezauruszépítő feladatok előtt állt, az
OSZK Könyvtártudományi és Módszertani Központja pedig az elméleti problémák
tisztázását tűzte ki feladatául. Szerencsés találkozás volt, hogy a két
intézet feladataikat szorosan együttműködve oldhatták meg, mindkét fél
gazdagodásával.
Az olvasó észreveheti, hogy a könyv mondandója teljes összhangban áll a
magyar nyelvű tezauruszok szabványával, nemcsak terminológiájában és
jelöléseiben, hanem koncepciójában is. Ez annak köszönhető, hogy a magyar
nyelvű tezauruszszabvány ugyanezen munkálatokból nőtt ki, a szabvány
kidolgozói személyükben is ugyanazok a szakemberek voltak, akik a két
intézet együttműködésében a tezauruszok fejlesztési-kutatási feladataiban
vettek részt.
Külön említésre méltó az a hatékony támogatás, amelyet az MTA informatikai
és matematikai-nyelvészeti bizottsága nyújtott a tezauruszkutatás számára.
Ez a téma a bizottság érdeklődésének középpontjában állt, a problémákról
ankétsorozatot is rendezett.
A könyv koncepciójának néhány sarkalatos pontjára itt hívjuk fel az olvasó
figyelmét.
A szerzők mindenképpen igyekeztek elkerülni a tezauruszkérdés
leegyszerűsítését - sajnos, ilyen megalkuvásokkal találkozni lehet a hazai
szakirodalomban is. Igénytelen tezaurusz nem biztosítja hatékonyabban a
szakirodalom feltárását a hagyományos eljárásoknál, tehát nincs is szükség
reá. Másfelől a túlságosan bonyolult, a feleslegesen szaporított relációk
sokaságával felépített tezauruszok nehézkessé tehetik a visszakereső
rendszerek működését. Az optimális tezaurusz e két szélsőség veszélyeit
kerüli el, és a jelen könyv ezeket a megoldásokat igyekezett felmutatni.
Elméleti alapvetésre törekedtek a szerzők, de mindenütt érezni lehet a
gyakorlat kontrollját is: lényeges pontokon azon az alapon foglaltak
állást, hogy az adott megoldásnak milyen kihatásai vannak a visszakereső
rendszer működésére, a szakirodalmi szolgáltatásokra.
Lényeges vonása a koncepciónak, hogy kerüli a formai megoldásokat. A
kapcsolatokat - számos munka vagy akár szabvány álláspontjával szemben - az
objektumok között értelmezi, illetve a fogalmak síkján, nem pedig nyelvi
kifejezéseik között. A definíciókat szakmai problémákból vezeti le és fejti
ki, de nem bocsátkozik a meghatározások területén meddő vitákba.
Végül a könyvet szakmai mérséklet jellemzi, több tekintetben is. Egyrészt
a szerzők nem állítják, hogy az indexelő-osztályozó feladatok egyetlen
üdvözítő megoldása a tezauruszokon nyugszik. Csak abban foglalnak állást,
hogy ha a tezauruszok mellett születik döntés, akkor annak milyen
követelményei vannak. Másrészt korántsem kívántak ideális megoldást,
mindenhol, mindenre alkalmas elméletet kidolgozni. Ellenkezőleg,
hangsúlyozzák, hogy az általános elvek konkrét funkciók alapján telnek
meg élettel, s a jó tezaurusz mindig adott feladat számára készül.
Budapest, 1977. március
A kiadók