FELSZABADULÁS, JÓVÁTÉTEL, MEGTORLÁS 1273

mert a beköszöntő hidegháború a nyugati szövetségeseket új politikai és stratégiai célok felé sodorta.

A magyar népbíróságok vegyes eredményekkel működtek. Dr. Be-rend György, a NOT elnökhelyettese a következő értékelést adta:

Ha számításba vesszük, hogy hány felelős beosztású vezető, hány háborús uszító és népellenes agitátor, hány ezer kényszermunkásszázad gyilkos keretlegénye és nyilas tömeggyilkos tűnt fel a felszabadulás előtti huszonöt esztendőben, akkora fenti statisztika még a népbíróságok leghevesebb ellenzőiben is komoly kételyeket kelt.98

1952. január l-jétől az 1951. évi III. törvény szerint létesült új igazságügyi szervek váltották fel a népbíróságokat, a NOT-ot és a népügyészségi hivatalokat." Háborús bűnperekre azonban később is sor került. Kettő közülük különösen fontos volt. Az első az 1967 júniusában Budapesten lefolytatott ún. „zuglói nyilasper". Ebben egykori nyilas su-hancokat állítottak bíróság elé, akik védtelen zsidókra vadásztak Budapest XIV. kerületében (Zuglóban). A vádlottak: Kröszl Vilmos, Németh Lajos, Sándor Alajos, Bükkös György, Hollai József, Szőke Antal, Baráth Kálmán, Kálmán László, Füredi Pál, Hernádi Jenő, Erős János, Mészáros László, Monostori Gyula, Kovács János, Pataki Ferenc, Kraut Gyula, Kraut József, Kovács István és Baráth János. Az első három vádlottat halálra ítélték, Pataki esetében perújrafelvételt rendeltek el, a többiek nyolc és tizenöt év közötti börtönbüntetést kaptak.100 1967 másik nagy pere Schlei Mihály és Kraut Hermina (vagy Bischoff Sándorné), azún. SS-tol-mácsok pere volt, akik a Volksbundban is aktívak voltak; őket 1967. december 10-én életfogytig tartó börtönbüntetésre ítélték.101

Az utolsó magyar háborús bűnper a jelentések szerint egy Szemes Mihály nevű nyilas pere volt, aki szovjet hadifogolytáborból tért vissza 1950-ben, és bűnös múltja a hatvanas évek végéig nem lepleződött le. A bíróság megállapítása szerint a nyilas korszakban sok ártadan embert kínzott meg, rabolt ki és gyükolt meg; 1970 nyarán halálra ítélték.102

Néhány magyar állampolgárt Jugoszláviában és Romániában állítottak bíróság elé a német megszállás előtt és alatt elkövetett bűnökért. Itt főleg olyan bűnökről volt szó, amelyek a Magyarországhoz 1940 és 1941 között visszacsatolt terülétekhez kapcsolódtak.

Románia. A romániai népbíróságok az igazságügyi minisztérium által 1945. április 21-én kiadott 312. sz. törvényerejű rendelet rendelkezései alapján létesültek és tevékenykedtek.103 Az Észak-Erdélyben a Magyarország által 1940 augusztusában-szeptemberében megszerzett területen elkövetett bűnök két fő perben kerültek a kolozsvári népbíróság elé. Az elsőben 63 személyt vádoltak azzal, hogy románok és néhány zsidó ellen

1274 FELSZABADULÁS, JÓVÁTÉTEL, MEGTORLÁS

követtek el bűnt Észak-Erdélynek a magyar csapatok által 1940 szeptemberében történt elfoglalása idején.104

Az észak-erdélyi zsidók üldözése és elpusztítása volt a második tömegper tárgya, 195 személy állt a bíróság elé. Köztük voltak a megyék és a gettóközpontnak kijelölt városok kormányzati tisztségviselői, katona-, rendőr- és csendőrtisztjei. A per 1946 nyarán folyt, dr. Nicolae Matei elnökletévelj Andrei Paul (Pollák Endre) volt a fővádló.105 A bírósági eljárás napvilágra hozta azokat a hátborzongató részleteket, melyek Észak-Erdély megyéiben és közösségeiben a végleges megoldással együttjártak. A bíróság szigorú ítéletet hozott - 29 vádlottat halálra ítélt és még többet életfogytig tartó börtönbüntetésre -, számos vádlottat sajnos csupán távollétében ítélhettek el. így például Paksy-Kiss Tibor ezredest, az országrész zsidóságának gettósításáért felelős csendőrtisztet is.106

A legszigorúbb büntetéseket azok kapták, akik különös kegyetlenséget tanúsítottak a gettókban.107 De mint a legtöbb, újonnan kialakuló, szovjet típusú népi demokrácia, Románia is olyan társadalompolitikára tért át, amely számított az 1946-ban elítéltek némelyikére is. Egy 1950 elején hozott rendelet értelmében azok az elítéltek, akik „jó magaviseletet tanúsítottak, lelkiismeretesen végezték feladataikat, és bebizonyították, hogy börtönbüntetésük során alkalmassá váltak a szocialista együttélésre", akár azonnal is szabadlábra kerülhettek, akármilyen szigorú volt az ítéletük.108 E „rehabilitált" személyek közé kerültek olyanok is, akiket életfogytiglani börtönbüntetésre ítéltek.

Jugoszlávia. A magyar hatóságok a fegyverszüneti egyezmény 14. cikkelye és a 4770/1945. M. E. rendelet alapján kiadtak Jugoszláviának néhány olyan katonatisztet, akiket bűnrészességgel vádoltak több ezer szerb és zsidó 1942 januárjában és februárjában történt lemészárlásában a Bácskában, illetve munkaszolgálatosok Ukrajnában és Borban, Szerbiában történt megölésében való részvétellel. Közülük egyeseket, akik a végleges megoldás programjában való tevőleges részvétel is terhelt, először Magyarországon fogták perbe, és ítélték halálra. (A kiadatási egyezmény szerint, ha a jugoszlávok enyhébb ítéletet hoztak volna, vissza kellett volna adniuk őket Magyarországnak.)

Grassy és Zöldi magyarországi pere 1946 január 8-án kezdődött. Bűnösnek találták őket az újvidéki vérengzésekben és a zsidók 1944-es gettóba zárásában és deportálásában való közreműködésben. Január 12-én kötél általi halálra ítélték mindkettőjüket. Feketehalmy-Czeydner magyarországi pere március 12-én, Szombathelyi Ferencé, a vezérkar főnökéé március 28-án kezdődött. A bíróság őket is bűnösnek találta. Mind a négyüket átadták a jugoszlávoknak, akik Gaál Lajossal, Bajsy Ernővel

FELSZABADULÁS, JÓVÁTÉTEL, MEGTORLÁS 1275

(Bácska korábbi alispánjával). Nagy Miklóssal (Újvidék korábbi polgármesterével), Bajor Ferenc tábornokkal és Perepatits Pállal (a kémelhárító szolgálat korábbi képviselőjével) újból bíróság elé állították őket. A per 1946. október 24-én kezdődött Újvidéken és hat nappal később mind a kilenc vádlottat halálra ítélték. Feketehalmy-Czeydnert, Grassyt és Zöldit kötél általi, a többieket golyó általi halálra, Feketehalmy-Czeydnert november 5-én akasztották fel Zsablyán, ahol az újvidéki vérengzések elkezdődtek; a többieket egy nappal korábban, Újvidéken végezték ki.109

A magyar zsidóság elpusztításával kapcsolatos ügyekben több nagy háborús per volt a Német Szövetségi Köztársaságban, Ausztriában, Csehszlovákiában, Lengyelországban és Izraelben. Ezekben a Harmadik Birodalom különféle szerveinek olyan tagjai kerültek bíróság elé, akiknek közvetlen részük volt a magyarországi végleges megoldás eltervezésében és megvalósításában.

Német Szövetségi Köztársaság. A végül Nyugat-Németországgá vált területen több perben is foglalkoztak a magyar zsidók ellen elkövetett bűnökkel. Nürnbergben a Harmadik Birodalom 21 vezetője állt a Nemzetközi Katonai Törvényszék előtt, az Egyesült Államok Katonai Törvényszéke 185 vádlott ellen tizenkét bűnpert folytatott, a brit megszállási övezetben is indultak perek, akárcsak a német bíróságokon az 1950-es évek elejétől.110 Nürnbergben a magyar zsidóságot ért tragédiát Kalten-brunner és Ribbentrop ügyével kapcsolatban tárgyalták. Az amerikaiak az Oswald Pohl, a Flick, az I. G. Farben és a Krupp érdekcsoport ügyével, valamint a követekkel kapcsolatban vetették fel Magyarország ügyét; a britek elsősorban a Josef Kramerrel és 44 más vádlottal megindult, az auschwitzi, natzweileri és bergen-belseni táborokkal kapcsolatos ún. Bel-sen-perben érintették a magyar zsidóság tragédiáját.

A magyar zsidóság szempontjából az Edmund Veesenmayer, a Harmadik Birodalom egykori teljhatalmú magyarországi megbízottja elleni per volt a legfontosabb. A követek perének (1948) egyik fővádlottjaként több vádpontban is elmarasztalták. 1949 áprilisában húszévi börtönbüntetésre ítélték, de 1951 januárjában John J. McCloy, az Egyesült Államok németországi főbiztosa tízévi börtönre változatta az ítéletet. A következő évben pedig egy különleges amerikai bizottság javaslatára szabadon bocsátották.111

A magyar zsidók ellen elkövetett bűnök néhány, a francia és szovjet katonai törvényszék előtt lefolytatott perben is előkerültek. A francia bíróságok főleg a koncentrációs és munkaszolgálatos-táborokban elkövetett bűnökkel foglalkoztak.112

A nyugatnémet igazságügy-miniszter 1965 elején a Bundestagnak be

A fenti szöveg egy háromoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldal környezetét mutatja. Ha tehát a file nevében azt látja, hogy Braham22.htm, akkor ez a szövegdarab a 21-22-23. oldal anyagát tartalmazza!   A további oldalak megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania! Tehát, ha a számot Braham25-re javítja, akkor a következő három oldalt látja majd.

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! A pdf file nem három, csak egy oldalt tartalmaz. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1274.pdf

Az egész kiadványt lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/