340 A MUNKASZOLGÁLAT:
gyar katonai személyzet főhadiszállása. A magyar munkaszolgálatosok itt ugyanúgy, mint a többi táborokban, például a „München", a „Bregenz", a „Graz", a „Heidenau", az „Innsbruck", a „Vorarlberg" vagy a „Westfalen" nevezetűben, magyar katonai felügyelet alatt éltek. Munkájukat azonban német művezetők felügyelték. Keserves körülmények kőzött dolgozták le napi 11 órájukat, amelynek fejében 7 dinár fizetséget, negyed kiló kenyeret és némi híg levest kaptak.153
Amunkaszolgálatosok egy része a Bor-Éagubica vasútvonalat építette, voltak, akik útjavításokon dolgoztak. A zöm azonban a bányákban robotolt. Különösen megerőltető munka jutott azoknak, akik a pár száz méter mélységben lévő, 5 km hosszú felvonulóvájatot készítették. Térdig vízben dolgoztak, alig kaptak levegőt a robbantások nyomában terjengő fojtogató porban és lőporfüstben.154
Szabad idejükben, általában vasárnaponként is rendszeresen „házi munkára" vezényelték őket, fát vágattak vagy az épületek karbantartását végeztették velük. Némelyik századparancsnok és keretlegény kegyetlensége szinte nem ismert határt. A legkisebb fegyelemsértés is elegendő volt ahhoz, hogy a „bűnöst" háta mögött összekötözött kezénél fogva egy fára lógassák fel, kötéllel verjék, míg csak el nem vesztette az eszméletét.155
Különösen kitűnt kegyetlenségével a tisztek közül Asztalos Ferenc, Császár őrmester, Juhász Pál, Katz József, Schnitzer János, Szokolits Ferenc, Tálas András és Torma Frigyes.156 Nemcsak válogatott kínzásokban részeltették a munkaszolgálatosokat, de az OT-től hetente kiadott ellátmányukat is megdézsmálták.
Minden századnak külön parancsnoka volt, és katonai segédszemélyzete. A főparancsnokságot előbb Balogh András alezredes, majd 1943 decemberétől Marányi Ede alezredes gyakorolta.157 Kegyetlenségében Marányi sok beosztottján is túltett, különösen Magyarország 1944. március 19-1 megszállása után.
A lét- és munkakörülmények szörnyűségesek voltak mind a táborban, mind pedig a bányában, de ennek ellenére viszonylag kevesen veszítették el az életüket.158 Tömegesen csak 1944. szeptember-októberben pusztultak az emberek, amikor a Vörös Hadsereg előnyomulása és a jugoszláv partizánok támadásai miatt a tengely kiürítette a Balkánt, s a visszavonuló csapatok a munkaszolgálatosokat is magukkal hurcolták.
A pusztulás útja. A németek 1944 augusztusának végén döntöttek úgy, hogy kiürítik Bort és környékét. A? OT beszüntette működését, és minél több gépi berendezést próbált megmenteni. A majdnem 6200 munkaszolgálatost „hazamenetelésük" előtt a „Berlin" nevezetű főtá-borba gyűjtötték össze. Az első, a becslések szerint 3200-3600 főt szám-
A MUNKASZOLGÁLAT 341
lálo kontingens, kb. 100 főnyi keret kíséretében, szeptember 17-én távozott Borból, többek között Pataki Sándor főhadnagy és Juhász Pál alhadnagyparancsnoksága alatt .159 Néhányan, nyilván azok közül, akik beszéltek szerbül, elszöktek; másokat, főleg olyanokat, akik leszakadtak a menetről, a jugoszláv partizánok mentettek meg.160 Visszavonulásuk első állomáshelye Belgrád volt, ahova Éagubica, Petrovac, Mala Krsna és Szendrő érintésével október 2-án érkeztek. Noha kegyetlenül hajtották őket, és alig kaptak élelmet és vizet, csupán egyeden haláleset történt ezen az útszakaszon.161
Az út menti szerbek segíteni próbáltak rajtuk, élelmet és vizet hoztak nekik, szökésre buzdítva őket, de kevésnek volt ehhez bátorsága.162 Belgrádba érkezve, a munkaszolgálatosokat néhány napra Zimonyba, a jugoszláv fővároshoz közeli vásár területére „szállásolták el".
Néhány nap elteltével a menet elindult második úti célja, Újvidék felé, amelyet Panéevo, Jabuka, Glogony, Opava és Titel érintésével értek el. Ezen az útszakaszon a munkaszolgálatosoknak még több megpróbáltatásban volt részük. Pan2evo mellett nyolc éhező munkaszolgálatost gyilkoltak meg, mert elhullott kukoricát szedtek, illetve ivóvízért könyörögtek. Az errefelé lakó, többnyire nácibarát svábok feljelentették a »fosztogató" zsidókat. Akimerült, csontig lesoványodott munkaszolgálatosok szökni próbáltak. A németek elfogták 147-üket, és egy kivételével, aki meg tudott szökni, a Jabuka felé vezető úton valamennyiüket kivégezték.163
Pancevóból a munkaszolgálatosokat északnyugatnak, Perlez, Titel és Újvidék felé hajtották. Német kíséretük kiegészült a helyi német milícia fekete egyenruhás, „DM" (Deutsche Miliz) feliratú karszalagot viselő tagjaival. Útközben egy halom rothadt dinnye mellett haladtak el. Engedélyt kaptak, hogy fogyasszanak belőle, de a németek 250-üket lelőtték. Amikor a menet elérte Jugoszlávia Magyarországhoz visszacsatolt területét Titel közelében, ismét magyar őrök vették át a felügyeletet. Újvidéken a menetet szigorúan elzárva tartották a vasútállomás közelében mintegy három napig.
A harmadik állomáshely Cservenka volt. Érintették többek között Szenttamás, Újverbász és Kula sváb településeket. Szenttamás közelében mintegy 20 zsidót öltek meg, mert vizet próbáltak inni, és Újverbász közelében további tízet, mert már képtelenek voltak járni.164 Október 6-án értek be Gservenkába. Másnap mintegy 800 munkaszolgálatost továbbhajtottak Zombor felé sváb SS-legények és bosnyák usztasák kíséretében. Onnan - elképzelhetetlen kegyetienkedések közepette - Bezdánon és Pél-monostoron keresztül Mohácsra kísérték őket, ahol ismét magyar őrsze
342 A MUNKASZOLGÁLAT:
mélyzetet kaptak.165 A Cservenkán maradtak őrzését egy SS-egység vette át.166
Vérfürdő 1944. október 7-8-án. Cservenkán a zsidó munkaszolgálatosokat a Gläser Welker Rauch téglagyárban szállásolták el. Október 7-én futótűzként terjedt el a hír, hogy Zomborban a németek elutasították a parancsnok ellátmánykérelmét, ami arra utal, hogy elhatározták a zsidók likvidálását, mert így akarják szabaddá tenni az utat a visszavonuló tengelycsapatok előtt. Rettegésben és félelemben tel el az egész nap. Az SS meg akarta törni a zsidók lelkierejét, és teljesen el akarta csigázni ezeket az embereket, hogy aztán könnyűszerrel végezhessen velük. Egész nap válogatott kínzásokat kellett elszenvedniük, ide-oda hajtották őket. Este kilenckor tértek vissza a téglagyárba, de alig másfél órával később ismét felverték őket.
Magyar őreik kifosztották az embereket, mielőtt átadták volna őket a németeknek. Az SS megparancsolta nekik, hogy rakják le minden maradék értéküket, húzzák le az ujjukról még a jegygyűrűt is, majd húszasá-val-harmincasával egy hatalmas gödörhöz parancsolták őket, amely a téglagyártáshoz szükséges alapanyag tárolására szolgált. A gödröt nem sokkal azelőtt 50 zsidó és jó néhány Jehova tanúja munkaszolgálatossal ásatták nagyobbra.167 A tömegmészárlás egyik életben maradt áldozata168 a következőképpen emlékezik vissza arra, ami azután történt:
A gödör lehetett vagy 40-50 m hosszú és 8-10 m széles, a mélysége jó másfél méter... Az egyik végén négy SS-katona állt. Kettő kísérte az áldozatokat, kettő pedig lőtt. Húszat az egyik oldalon lőttek le, húszat a másikon... Három méterről tüzeltek... Én mindezt saját szememmel láttam. Aztán én is sorra kerültem. Az SS odalépett hozzám, lőtt, aztán továbbhaladt. Én is megkaptam a járandóságomat, a golyót...1 9
Október 8-án hajnali 4 óra tájban ért véget a lövöldözés, addigra 700-1000 zsidót lemészároltak.170 Egy órával később, akik életben maradtak, az SS őrizetében elindultak Zombor felé. De a vérengzés még nem fejeződött be. Oszivác közelében egy motorkerékpáros német katona agyonlőtt az út szélén pihenő néhány zsidót. Később magyar katonák zúdítottak a menetoszlopra tüzet egy vasúti szerelvényből. Jó néhányan lelték halálukat Zomborban, majd az úton Zombor és Bezdán között.171 Végül október 12-én megérkeztek Bajára, amely június óta nem látott zsidót.
Még Baján időztek, amikor a nyilasok, a németek támogatásával, október 15-én államcsínyt hajtottak végre. A helyzet még rettenetesebbé vált nemcsak a munkaszolgálatosok, hanem a budapesti zsidók számára is. Bajáról Bonyhádra hajtották őket, ahol sokan életüket vesztettek, majd pedig Szentkirályszabadjára. Itt Marányi alezredes, aki ismét a parancs
A fenti szöveg egy
háromoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldal
környezetét mutatja. Ha tehát a file nevében azt látja, hogy Braham22.htm,
akkor ez a szövegdarab a 21-22-23. oldal anyagát tartalmazza! A további oldalak megtekintéséhez csak ezt a
számot kell módosítania! Tehát, ha a számot Braham25-re javítja, akkor a
következő három oldalt látja majd.
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! A pdf file nem három, csak egy oldalt tartalmaz.
Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!
https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham341.pdf
Az egész kiadványt lásd: