84 A MAGYARORSZÁGI ZS IDÓSÁG A PUSZTULÁS ELŐTT
Hitközségek Országos Szövetsége fogta össze, élén a debreceni Ungár Jenővel és a nyíregyházi Bernstein Bélával.24
A megosztottság következtében számtalan helyen legalább kétféle, ha nem háromféle hitközségbe szerveződtek az ott élő zsidók. Főleg a városokat jellemezte ilyen helyzet, ahol viszonylag nagy számban települtek meg és laktak zsidók. Az eltérő típusú hitközségek között vallási és dokt-rinális tekintetben éles eltérések voltak, és alkalmasint politikai kérdésekben sem egyeztek, sőt szembe is kerültek egymással, ettől eltekintve azonban rendszerint jó volt az együttműködés mind a kommunális, mind pedig a helyi jóléti intézmények működtetésében. Ez utóbbiaknak különösen megnőtt a fontossága a harmincas években, amikor a gazdaságban a válság nagy nehézségeket okozott, és szaporodtak a zsidókat sújtó hatósági intézkedések. 1938-ig bezárólag a jóléti rendszer jobbára helyi szinten szerveződött, minden hitközség saját maga igyekezett anyagi erőforrásaihoz mérten a rászorulók segítségére lenni.
Amikor az Anschluss után megindult a német és osztrák zsidók menekülése, a segélyezés központosítási folyamata is felgyorsult. A tendenciát tovább erősítette az 1938 májusában elfogadott magyarországi első zsidótörvény (lásd a 4. fejezetet). A Pesti Izraelita Hitközség kebelén belül menekültügyi osztály alakult, ez viselte gondját a menekülteknek és nyújtott támogatást azoknak a magyarországi zsidóknak, akik úgy döntöttek, hogy kivándorolnak. 1938 novemberében Csehszlovákiától visszacsatolták a Felvidéket, ahol viszonylag jelentős számban éltek szegény sorsú zsidók, de az ő felkarolásuk már meghaladta a pesti hitközség anyagi lehetőségeit. Ekkor az amerikai Joint, teljes nevén American Joint Dist-ribution Committee (AJDC) indította meg segélyezési tevékenységét Magyarországon. A Joint vezérkara jól látta, hogy a nácizmus hullámai feltornyosulóban vannak, és Magyarországon kiéleződik az antiszemitizmus, ezért magára vállalta a kezdeményezést, hogy a neológok, ortodoxok, status quo hitközségi szervezetek által külön működtetett jótékonysági intézményeket közös fedél alá hozza. így jött létre a Joint ösztönzésére 1938 decemberében a Magyar Izraeliták Pártfogó Irodája, a MIPI. 1939 elején ugyancsak a Joint kérésére a Magyar Cionista Szövetség is csatlakozott a MIPI-hez.25 Az amerikai szervezet havi 25 000 dollár támogatásban részesítette a MlPI-t, s ezt három egyenlő részben kellett a három nagy hitközségi irányzat rendelkezésére bocsátani.26 Stern Samu és a Pesti Izraelita Hitközség főtitkára, Eppler Sándor, a Teleki-kormány beleegyezésével, 1939 júniusában Párizsban és Londonban tett látogatást. Találkoztak a nemzetközi zsidó jótékonysági szervezet képviselőivel, ahol a jelzett megállapodás született.27
A Joint ösztönzésére megszületett az OMZSA, az Országos Magyar
A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG A PUSZTULÁS ELŐ'IT 85
Zsidó Segítő Akció, hogy széles körű gyűjtést indítson. A szervezőbizottság élén Ribáry. Géza állt, s ő lett az OMZSA első vezetője is. 1939 őszén indult az első gyűjtés, miután az egész kezdeményezést jóindulattal kezelő Keresztes-Fischer Ferenc belügyminisztertől a szükséges jóváhagyást megkapták. Az OMZSA igyekezett előteremteni a MIPI növekvő feladataihoz szükséges összegeket.28 A pénznek kb. a felét a Pesti Izraelita Hitközség tagjai adták össze.29
1939 májusában született meg a második zsidótörvény, s ezzel tovább romlott a zsidóság jogi és gazdasági helyzete. 1939-40-ben visszacsatolták Kárpátalját és Észak-Erdélyt (lásd az 5. fejezetet), s ennek következtében még inkább felduzzadt a szegény sorsú zsidók száma. Tetézte a MIPI kötelezettségeit az is, hogy Lengyelországból és Szlovákiából a kegyetlen zsidóellenes rendelkezések miatt tömegesen menekültek az érintettek Magyarországra. Ahogy nőttek a teendők, úgy kellett újabb és újabb szerkezeti és működési módosításokat végrehajtani mind a MlPI-ben, mind pedig az OMZSA-ban.30
Évről évre emelkedett azoknak a zsidóknak a száma, akik Magyarországon próbáltak menedéket találni. 1943 novemberében már kb. 15 000-re rúgott a számuk. Sokat közülük internálótáborokból helyeztek el, amelyeket a MIPI tartott fenn. Magyar zsidókat is őriztek ezekben a táborokban, olyanokat, akik nem tudták igazolni magyar állampolgárságukat, vagy akiket a zsidótörvények, állambiztonsági rendelkezések alapján politikai vagy gazdasági vétségek elkövetésében marasztaltak el.31
A háború folyamán a MIPI szervezeti felépítése egyre nagyobb mértékig a szakosodás irányában változott meg. 1943-44-ben jogügyi, menekültügyi, kivándorlási osztályok alakultak, közkonyhákat működtettek, és sok más egyéb segélyezési feladatkört láttak el.32
A légkör a kiéleződő antiszemitizmus következtében ugyan romlott, az OMZSA és a MIPI azonban jórészt zaklatásmentesen végezhette a dolgát, a magyarországi hatóságok nem gátolták tevékenységüket, sőt kifejezetten jó néven vették, hogy a lakosság számottevő részének anyagi gondjait maguk a zsidók vették a vállukra. Keresztes-Fischer évente felhatalmazta az OMZSA-t, hogy pénzt gyűjtsön, a KEOKH és a belügyminisztérium más illetékes szervei lehetővé tették, hogy a menekültek, a hontalanok és az internáltak segélyekben részesüljenek. A Magyar Nemzeti Bank hozzájárult ahhoz, hogy a Jointtól érkező dollárösszegek egy részét a zsidó szervezetek részben a kivándorlás megkönnyítésére, részben pedig a külföldön élő magyar zsidó emigránsok és diákok segélyezésére használják fel.
Amikor a németek megszállták az országot, a MlPI-t és az OMZSA-t
86 A MAGYARORSZÁGI ZS IDÓSÁG A PUSZTULÁS ELŐTT
a náci hatóságok utasítására megalakított Zsidó Tanácsnak rendelték alá.33 A MIPI a Magyarországi Zsidók Szövetségének - így nevezték hivatalosan a Zsidó Tanácsot — szociális osztályává alakult át.34
A MlPI-n és az OMZSA-n kívül a magyar zsidó közösség egész sor oktatási, kulturális, vallásos és szociális jóléti intézményt tartott fenn. Nem egy közülük nemzetközi hírnévnek örvendett, mint például a zsidó tudományok ápolásával foglalkozó nagy hírüjesivák. Az említett intézmények, a jesivák kivételével, jobbára a nagyobb városokban működtek, elsősorban Budapesten.35 Jó részük 1938 után alakult a zsidótörvények okozta kényszerhelyzet következtében. Az elbocsátott zsidó művészek és zénészek saját szakterületükön kaptak lehetőséget arra, hogy tovább működjenek az 1938-ban létrehozott Országos Magyar Izraelita Közművelődési Egyesület (OMIKE) jóvoltából. Azokat a pedagógusokat, akiket az állami iskolákból kitettek, a zsidó felekezeti iskolák alkalmazták. Ezek az intézmények egészen az ország megszállásáig csaknem háborítatlanul tevékenykedhettek. Az OMIKE előadásokat, hangversenyeket rendezett, színdarabokat mutatott be és operákat vitt színre.36 A hatóságok nem zaklatták őket, s a magyarországi zsidóság majdnem normális légkörben élhette életét, mintegy tudomást sem véve arról, milyen szenvedéseket állnak ki hitsorsosaik a szomszédos országokban.37
A zsidó hadviseltek és kivált a munkaszolgálatosok érdekeinek képviseletét az Országos Izraelita Irodák Hadviseltek Bizottsága látta el.38
A magyarországi zsidóságban alig pislákolt zsidó nemzeti tudat. Van abban egy nagy adag irónia, hogy az a közösség, amely a modern cionizmus legnagyobb alakjait, Theodor Herzlt és Max Nordaut adta, ennyire határozottan ellenezte a zsidó nemzet eszméjét. A neológok és az ortodoxok, mindegyik a maga indítékai alapján, de egyformán elvetették a cionizmust, és tagadták, hogy az évezredes zsidókérdésre ez kínálná a megoldást. A különféle cionista szervezeteknek alig akadtak követőik, és akik csatlakoztak hozzájuk, jobbára olyan, mindkét nembeli fiatalok voltak, akik kiábrándultak a hivatalos zsidó vezetők politikájából. Legtöbben a magyarországi zsidóság alsóbb rétegeiből jöttek. A fiatal zsidó értelmiségiekzömmel főként ^a/wfcionisták voltak, vagyis olyanok, akik nem is igazán akartak kivándorolni. A Magyar Cionista Szövetség vezetőinek a dolgát megnehezítette, hogy szembe kellett nézniük mind a kormány, mind a zsidó vezetők ellenkezésével. Odaadó és iskolázott emberek voltak, de sem a héber nyelvet, sem a történelmet nem nagyon ismerték. Főleg azokra vonatkozott ez, akik a trianoni Magyarországon éltek. Velük ellentétben, az 1938 és 1941 között visszacsatolt területeken az ottani zsidó közösségek vezetőiben sokkal kikristályosodottabb zsidó nemzeti tudat dolgozott. Tőlük indult ki az a lendület, amely a háború idején új életre
A fenti szöveg egy
háromoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust"
címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.
Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph
Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok
No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldal
környezetét mutatja. Ha tehát a file nevében azt látja, hogy Braham22.htm,
akkor ez a szövegdarab a 21-22-23. oldal anyagát tartalmazza! A további oldalak megtekintéséhez csak ezt a
számot kell módosítania! Tehát, ha a számot Braham25-re javítja, akkor a
következő három oldalt látja majd.
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! A pdf file nem három, csak egy oldalt tartalmaz.
Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!
https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham85.pdf
Az egész kiadványt lásd: