A MAGYAR ZSIDÓK HELYZETE KÜLFÖLDÖN 1001

ezeket a zsidókat román állampolgároknak tekintve, a zsidó deportáltaknak romániai svábokra vagy szászokra való kicserélését szorgalmazták, akik annak idején többségükben szimpatizáltak, sokszor aktívan kollaboráltak a nácikkal. Egy másik memorandumban indítványozták, hogy a romániai németeket a német és magyar kézben lévő zsidókkal együtt nyilvánítsák hadifogolynak; egy harmadikban fölvetették, hogy a romániai németek tússzá nyilvánításával engedményre lehetne bírni a németeket az észak-erdélyi zsidók ügyében. E memorandumokat Grigore Niculescu-Buzestinek, az új román külügyminiszternek nyújtották be. Felhívásokat intéztek a Vatikánhoz, a Nemzetközi Vöröskereszthez és a nagyhatalmakhoz is. Ez utóbbiakat felkérték, hozzanak megtorló intézkedéseket a németek és a magyarok ellen, és lehetőség szerint váltsanak ki az őrizetükben lévő német hadifoglyokkal észak-erdélyi zsidókat.

Ezek az erőfeszítések lényegében eredménytelenek maradtak, noha a Sanatescu-kormány Svájcon keresztül mind a német, mind a magyar vezetéssel érintkezésbe lépett az ügyben. A magyar kormányhoz intézett november 7-i jegyzékükben például a románok a következő megállapításokat tették:

- tudomásuk van arról, hogy a német és magyar kormány likvidálni akarja az Észak-Erdélyből deportált zsidókat, és hogy a németországi kényszermunkára elszállított románok életét súlyos veszély fenyegeti;

- felkérték a Nemzetközi Vöröskeresztet, hogy az ügyet sürgősen vizsgálja ki;

- felkérték Svájcot, szerezze meg a magyar kormány hozzájárulását az ügy kivizsgálásához;

- az első pontban érintettek sorsáért Románia német és magyar kisebbségeit is felelősnek tekintik, és készek velük szemben igazságos megtorló intézkedéseket foganatosítani.36

A román jegyzékről a németek nem vettek tudomást, a magyarok viszont szinte azonnal válaszoltak rá. November 15-i válaszában a Szálasi-kormány cinikusan tagadta a románok állításait. Akkor, amikor Budapesten javában tombolt a nyilasterror, arcátlanul kijelentette, hogy az északerdélyi zsidókat nem deportálták, csupán munkavégzésre mozgósították; hogy életük - akárcsak a még Magyarországon lévő zsidók élete -- biztonságban van; és hogy valójában sokkal könnyebb a sorsuk, mint a magyaroké, mert a fronttól távol dolgoznak, miközben a magyarok vérüket ontják a harcmezőn. A nyilasok - mint állították - maguk indítványozták a Nemzetközi Vöröskeresztnek, hogy vizsgálja ki a Németországban lévő románok és zsidók helyzetét, és a románoktól is szívesen lámának ehhez

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1001.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/