A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG A PUSZTULÁS ELŐ'IT 103

vagy lengyelek, gondoskodni kellett arról, hogy legyen hol lakniuk és legyen miből élniük. Stern, aki a magyarországi hivatalos vezetőség álláspontját képviselte, nem volt hajlandó pénzforrásókat rendelkezésre bocsátani támogatásukra, mondván, hogy kisszámú illegális menekült kedvéért nem kívánja a magyarországi zsidóság érdekeit kockáztatni.74 Ennek a vonakodásnak a láttán a cionista és ortodox vezetők egy csoportja vállalkozott arra, hogy illegális úton, de pénzalapot teremt a számukra. Nem sok pénz gyűlt azonban össze, s ennek is tekintélyes részét arra kellett fordítani, hogy Lengyelországból és Szlovákiából menekülő zsidókat segítsenek becsempészni az országba. Felvették a kapcsolatot a külföldi zsidó szervezetekkel is, így a Jointtal, hogy tőlük szerezzék meg a szükséges támogatást. Sikerült is megteremteni a kapcsolatot, elsősorban a lengyel származású Springmann Sámuel jóvoltából, aki a cionista mozgalomnak a Poale Cion, azaz munkásszárnyához tartozott, és lévén órás-ék-szerész, sok jóakarója volt a magyar hivatalos körökben és a Magyarországon dolgozó külföldi diplomaták között.75 Közreműködésének egyik legfőbb eredménye az volt, hogy futárszolgálatot szervezett először Budapest és Isztambul, majd Budapest-Pozsony és Budapest-Svájc között.

Az első nagyobb összeg 1942 vége felé fűtöttbe palesztinai zsidóktól, és futár hozta Isztambulon át. Kíséretében érkezett egy levél is Ruth Klü-gertől, aki közölte, hogy mozgalmat indít „Segítsük a menekülteket, segítsük a lengyel zsidókat" jelszóval. A mellékelt felhívás kétségbeesetten hívta fel a figyelmet, hogy a lengyel zsidó közösségek elpusztítása már teljes gőzzel folyik, a legkisebb késlekedés is végzetes lehet.

A budapesti cionista vezetés erre a felhívásra azzal válaszolt, hogy 1943 januárjában létrehozott egy segélyező- és mentőbizottságot, a Vaa-da ha'Ezra ve'ha'Hatzalah ot, népszerű nevén a Vaadát. Megalakításában részt vett Joel Brand, Kasztner és Springmann, ők az Ichudot képviselték, Szilágyi (Cvi) Ernő a HásŐmér Hácáir csoport nevében, a Mízrahi csoport vezetője, Frankéi Jenő, és a Klal frakció képviseletében a Magyar Cionista Szövetség elnöke. Komoly Ottó, aki polgári foglalkozását tekintve jó nevű kultúrmérnök volt. Eredetileg három célt tűztek maguk elé: zsidó életeket menteni úgy, hogy embereket csempésznek át a határon, felkarolják a menekülteket, akiknek sikerült idejutniuk, és előkészítik a magyarországi zsidóság önvédelmét. Névlegesen Komoly volt a vezető, valójában azonban helyettese, Kasztner kezében futottak össze a szálak. A futárszolgálatot Springmann irányította, a pénzügyeket is ő intézte egészen 1944 januárjáig, amikor „alijázott", azaz kivándorolt Palesztinába. A „Tijul", azaz utazás fedőnevű tevékenységet, vagyis a menekülők áthozatalát a határon az a Joel Brand szervezte, aki 1944-ben azzal tett szert vi

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham103.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/