1030 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS
tőinek korlátozott lehetőségeinél. így aztán örömest tárgyalásba bocsátkoztak velük.
Az SS és a cionisták között az első kapcsolatfelvételre április 5-én került sor, azon a napon, amikor a magyar zsidóknak ki kellett tűzniük a Dávid-csillagot. Kasztner és Brand találkozott Wislicenyvel, Schmidttel és Winningerrel, az utóbbi lakásán. Jelen volt Erich Klausnitzer SS-Haupt-sturmführer is, a Gestapo ügynöke, feltehetőleg azzal a megbízással, hogy őrködjék az SS alapvető erdekeinek érvényesítése felett. Kasztner föltette a kérdést, milyen feltételek mellett állna el a Sonderkommando terveinek végrehajtásától. Wisliceny biztosította őt afelől, hogy a zsidók kénytelenek lesznek ugyan viselni a Dávid-csillagot, és befolyásukat fel kell számolni az élet qiinden területén, de sem gettóba gyűjteni, sem deportálni nem fogják őket, „hacsak a magyarok nem folyamodnak egyenesen Berlinhez a Sonderkommando feje fölött"49.
Wisliceny, mint Pozsonyban is, jól játszotta aljas szerepét. Természetesen egyetlen szóval sem említette, hogy a magyar belügyminisztériumi szervek, amelyek összejátszottak vele és a Sonderkommando többi tagjával, már előző nap meghozták a kérdéses cél érdekében első konkrét intézkedésüket: utasították a helyi rendőri és csendőri egységetet a zsidók nyilvántartásba vételére, gettóba gyűjtésük előkészítésére. Ez utóbbira három nappal később adtak titkos utasítást (lásd a 17. fejezetet).
Az alku részeként Wisliceny 2 millió dollárt kért, ugyanannyit, mint amennyi az Európa-tervben szerepelt. Ebből 200 000 dollárt igen rövid időn belül, pengőben követelt, biztosítékul a cionisták szándékának komolyságára és fizetőképességükre. Schmidt és Winninger szintén az összeg 10%-át kérték a Wehrmacht, és külön jutalékot a maguk számára. Wisliceny ragaszkodott hozzá, hogy a cionisták a feketepiaci átváltás szerint fizessenek, igya végösszeg mintegy 6,5 millió pengőre rúgott. Röviddel a Wislicenyvel való első megbeszélése után Kasztner találkozott Stern Samuval, a Zsidó Tanács elnökével, valamint Wilhelm Károllyal és Szilágyi Ernővel (Cvi), hogy érdemben megvitassák az ajánlatot. Stern a pénz összegyűjtését magára vállalta, de több heti erőfeszítés árán is csak 5 millió pengőt tudott előteremteni, a hiányzó részt a Vaada biztosította saját forrásából. Az első, 3 millió pengős részletet Hermann A. Krumey-nak és Ottó Hunschénak, Eichmann közeli munkatársainak adták át Kasztner kérésével, hogy a Wislicenyvel kötött egyezséget a maguk részéről is méltányolják. Wisliceny ekkor már Munkácson tartózkodott, a kárpátaljai és északkelet-magyarországi zsidótlanítás központjában, és irányította a begyűjtési és internálási kampányt.
A tárgyalások egyik közvetlen eredménye az volt, hogy a
Vaada veze- -tői, miként a Zsidó Tanács tagjai is, védettségi bizonyítványt
(Immuni-
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1030.pdf
Az egész kötetet lásd: