MENTÉS ÉS ELLENÁIJLÁS 1045

környéki helységekbe, ahol háromnegyedük, köztük a gyermekek és sokan az idősek közül is túlélték a háborút (lásd a 21. fejezetet).

Az Eichmann ajánlatának megtételét követő két hétben a Mentőbizottság vezetői a „prominens" zsidók szállítmányának összeállításán dolgoztak, és a szükséges anyagiak előteremtésén fáradoztak. Ez egyáltalán nem bizonyult könnyűnek: az 5 millió svájci frankon felül vállalták, hogy a különszállítmányért fejenként 1000 dollárt fizetnek. A pénzforrások kiegészítésére a Mentőbizottság egy csoportja, amely Komoly Ottóból, Of-fenbach Sholemből, Brand Hansiból és Reichard Ernő mérnökből állt, kb. 150 helyet eladott gazdag zsidóknak és köztük kitért zsidóknak is, akik értékeik egy részét a magyarok kisajátítási intézkedéseinek dacára is biztonságba tudták helyezni.

A felkínált néhány helyért sok gazdag zsidó vetélkedett. (A bizottság irodáiban uralkodó zűrzavar a magyar rendőrség figyelmét is fölkeltette, ezért sárga csillagos detektívekkel figyeltették az épületet.) Noha minden érintett nagy veszélynek volt kitéve, a kontingens betöltéséig folytak a tranzakciók. A szerencséseket a Columbus utcai táborba vitték, ahol más, a még nem likvidált vidéki gettókból kihozott, névleg prominens zsidók is csatlakoztak hozzájuk. Kiválasztásuk lényegében a Vaada és a Zsidó Tanács listái alapján történt, a deportálásokért felelős Wisliceny azonban olykor módosította ezeket a listákat. Freudiger kedvéért, aki megvesztegette őt, bevett a Budapestre szállítandó személyek közé mintegy 80 prominens ortodox zsidót különböző gettókból. Ezeken kívül a Zsidó Tanács több tagjának közeli rokonai is Budapesten találták magukat; az útra az SS adott melléjük biztonságos védőőrizetet. A transzportba bevenni kívánt személyek elszállásolására további két tábort állítottak föl, az egyiket az Aréna utcai, a másikat a Bocskai úti zsinagógában.

A Vaada által összegyűjtött értéktárgyakat június 20-án három bőröndben adták át az SS-nek. Az átvevők egyike Kurt Becher SS-Ober-sturmbannführer volt, akit Kasztner később Eichmann „engedményeinek" értelmi szerzőjeként nevezett meg.

Az SS-nek átadott kincsek értékét soha senki nem állapította meg. Biss, akinek a feladata volt, hogy rendezze a számlát Becherrel, megpróbálta rávenni az SS-t, hogy érje be a valutával és az ékszerekkel. Becher azonban ezen túlmenő ellentételezéshez is ragaszkodott. A zsidó vezetők külföldi megbízottjaiktól származó dokumentumokat mutattak Becher-nek arról, hogy Svájcból 30 traktort, Pozsonyból két Vagon birkabőrt tudnak az SS rendelkezésére bocsátani. Egyik tétel átadására sem került sor, kapott viszont Becher 15 tonna kávét, ami Budapesten volt raktáron.100 Ezeknek az értékeknek, illetve áruknak az átadása után Kasztner kölcsönösen előnyös kapcsolatot alakított ki Becherrel, amely egészen a háború

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1045.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/