1048 MENTÉS ÉS ELLENÁLLÁS

lyamatosan tájékoztatta az új fejleményekről, és Weissmandellel együtt106 könyörgött nekik, hogy sürgősen teremtsék elő a szükséges anyagiakat a terv „sikerének biztosításához"107.

Mivel. Brand nem térhetett haza, a Mentőbizottság az isztambuli vezetőkkel egyetértésben kidolgozott egy tervet, melynek értelmében Becher és Kasztner Portugáliában folytattak volna tárgyalásokat az amerikai dr. Joseph J. Schwartzcal, a Joint európai képviselőjével és a palesztinai-brit Eliyahu Dobkinnal, aki a Jewish Agency végrehajtó bizottságában tevékenykedett. Július 18-án azonban Kasztnert ismét letartóztatták, és mintegy kilenc napra teljesen elzárták a külvilágtól. Ezúttal a magyar csendőrség deportálásügyi vezetőjének, Ferenczy László alezredesnek és segédtisztjének, Lulay Leó századosnak a foglya volt, akik egyrészt általában a németekkel való tárgyalásainak és különösen a „speciális transzportnak" a részleteire voltak kíváncsiak, másrészt meg akarták győzni őt arról, hogy kezdetben nem tudtak Auschwitzról, és hogy készek útját állni a németek további zsidóellenes akcióinak, akiket egyébként egyedül tettekfelelőssé a deportálásokért.108

Kasztner hirtelen eltűnése és hosszas távolléte budapesti Zsidó munkatársait megdöbbentette, de nem vetette vissza teljesen a tevékenységüket. Komoly elhatározta, hogy ő viszi tovább a tárgyalásokat, és Lisszabonba készült Kasztner helyett;109 Biss július 22-én hosszú memorandumot nyújtott át Klagesnak - feltehetőleg Himmlernek szánva -, melyben körvonalazta azokat az intézkedéseket, amelyeket az SS-nek a „tárgyalások sikerének" biztosítása érdekében feltétlenül meg kellene hoznia}110 Freudiger pedig akaratlanul belekeveredett egy újabb áru-,¿ajánlatba", ami komoly súrlódást okozott a Vaada és a budapesti ortodox csoport között éppúgy, mint a HIJEF111 és a Joint svájci képviselői között.

Ezt az új ügyletet Weissmandel rabbi kezdeményezte, aki szerette volna eloszlatni a németeknek a britek által július 20-án leleplezett „hatalmas üzlettel" kapcsolatos balsejtelmeit (lásd a 31. fejezetet). Weissman-del rabbi a Brand-Grosz-misszióra vonatkozó brit leleplező nyilatkozatokat úgy állította be Wisliceny előtt, mintha azok pusztán a közvéleménynek szóltak volna, és rámutatott, hogy a szövetségesek valójában hajlanak a megegyezésre, amit az a „tény" is alátámaszt, hogy Freudiger-nek Svájcban már rendelkezésére áll 250 teherautó, amelyek bármikor leszállíthatok. Freudiger úgy érezte, hogy az esetleges mentési akcióra való tekintettel kötelessége megerősíteni ezt az állítást, amire viszont Eichmann rögtön azzal a kéréssel válaszolt, hogy egyeztessék a teherautók átadását Becherrel. Freudiger és barátai, Link Gyula és Abeles Sándor úgy gondolták, be tudnak szerezni Svájcban 250 használt teherautót, s ehhez a HIJEF - nem pedig az AJDC - segítségét kívánták igénybe venni. Szí

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1048.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/