MENTÉS ÉS ELLENÁIJLÁS 1053

Közben a szovjet csapatok gyorsan közeledtek Budapest felé, és Be-chert most már jobban izgatta saját szerepének majdani megítélése, mint a kívánt áruk megszerzése. Reálisan gondolkodó ember lévén, könnyen átlátta Mayer taktikáját, de felismerését-jó okkal - sohasem osztotta meg Himmlerrel. Szót emelt az SS-nél és a nyilas hatóságoknál a budapesti zsidók gyalogmeneteinek könnyítése, végső soron megszűntetése érdekében.119 November 26-án, Himmlernél tett látogatásáról visszatérve, diadalmasan bejelentette, hogy sikerült meggyőznie a Reichsführer-SS-t a végleges megoldási program felfüggesztésének szükségességéről. Elmondta Kasztnernek, hogy Himmler voltaképp engedélyt adott a gázkamráklebontására.120 Természetesen az SS ekkor már kétségbeesetten igyekezett eltüntetni kivégzőapparátusának minden nyomát, nemcsak Auschwitzban, hanem másutt is.121

Ketditz távirata nyomán, melyben közölte Becherrel, hogy semmiféle pénzt nem kapott, de még Mayerral sem sikerült érintkezésbe lépnie, Kasztner és Billitz megpróbálta meggyőzni Bechert és a tárgyalásokba ismét aktívan bekapcsolódó Eichmannt arról, hogy a nehézségek alighanem „bizonyos félreértésekből" származnak, s ezek egy újabb svájci út során talán eloszlathatok volnának. Eichmann kijelentette, hogy december 2-ig vár, de ha addig nem kap pozitív választ, nem halogatja tovább a budapesti zsidókkal szembeni intézkedéseket. November 28-án Billitz és Kasztner - ez alkalommal Krell SS-Hauptsturmführer kíséretében - ismét Svájcba utazott. Kasztner többé nem is tért vissza Budapestre. Másnap érkeztek meg a svájci határra, ahol Kettlitz, valamint a HIJEF képviseletében Rubinfeld fogadta őket. (Saly Mayer kétórai várakozás után visszament St. Gallenbe.) Rubinfeldet állítólag Kettlitz vitte magával, nemcsak azért, mert Mayertől egy fillért sem látott, hanem azért is, mert úgy vélekedett, hogy az ortodox zsidókkal könnyebb lesz szót érteni; Rubinfeld legtöbbször egyetértett vele.122 Kasztner és Billitz ezután Mayerral, valamint Schwalbbal és a Sternbuch-csoport (vagy HIJEF), a svájci ortodox segélyezési és mentési bizottság néhány képviselőjével találkozott. Bár Mayer december l-jén tájékoztatta Kasztnert az ügyek valódi állásáról, Kasztner rávette Krellt és Kettlitzet, mondják azt Bechernek, hogy bizonyos pénzalapok valóban rendelkezésre állnak, és hogy a nehézségeket főleg a németek idézték elő, amennyiben nem teljesítették a megállapodás rájuk eső részét, többek között a bergen-belseni csoport to-vábbutaztatását.123 Mayer ugyanezt üzente Krellnek december 5-én. A feszültség valamelyest oldódott, amikor a Kasztner-transzportból visszatartott zsidóknak december 7-én engedélyezték, hogy ádépjenek Svájcba, noha Kettlitz eredetileg ellenezte azt. Miután a németek ilyenformán ismét jelét adták „szándékaik komolyságának", a zsidó vezetők, köztük Jo-

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1053.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/