MENTÉS ÉS ELLENÁIJLÁS 1055

nyomulása lehetetlenné tette. Végül a „több százezer dollárt érő" vagyontárgyakat Schweiger az amerikai OSS képviselőjének adta, át.127

Mások is tettek kísérleteket a zsidók mentésére a HIJEF képviseletében. A Sternbuch fivérek, Curt Trümpy, a Messerschmidt egyik svájci képviselője; dr. Jean-Mary Musy volt svájci köztársasági elnök;128 a német származású Félix Kersten, Himmler kezelőorvosa; a svéd Fülke Ber-nadotte gróf- mindnyájan részt kértek a himmleri döntés kieszközlésének érdeméből, hogy ne pusztítsák el a koncentrációs táborok lakóit.129

A Kasztner-transzport kiszabadulása. A második bergen-belseni csoport 1944. december 7-í Svájcba érkezésével az egész Kasztner-szállít-mány biztonságba került. Vége szakadt a Harmadik Birodalom és Svájc, illetve a Birodalmi Biztonsági Főhivatal és a német külügyminisztérium közötti diplomáciai jegyzékváltások hullámának, amit az első csoport érkezése indított el.

Bár Hitiernek (valószínűleg Kaltenbrunner jóvoltából) tudomására jutott ezeknek a zsidóknak az átszállítása Svájcba, a jelek szerint abban a hitben élt, hogy ez része az alkunak, amit július 10-én Horthynak ajánlott, s aminek értelmében közel 8000, Svédország, Svájc és más semleges országok védelme alatt álló zsidót kiengednének Magyarországról, cserébe pedig a magyarok felújítanák a három nappal korábban leállított deportálásokat.130 Az RSHA a német külügyminisztériumot - ha csak átmenetileg is - teljes bizonytalanságban tartotta. Különös módon az első Kaszt-ner-csoport továbbszállításáról az első hivatalos értesítést Svájcból kapta a külügyminisztérium. Függetlenül attól, hogy Saly Mayer Heinrich Rothmund útján (augusztus 8-án) megszerezte a svájci hatóságok hozzájárulását mindkét csoport beutazásához, a svájciak - valószínűleg semleges státusukra való tekintettel - formálisan panaszt tettek a németeknél, amiért nem tájékoztatták őket előre a csoport érkezésének időpontjáról, nem gondoskodtak a menekültek személyi adatainak feltüntetéséről (személyazonossági igazolványuk nem volt), és nem közölték útjuk végső célját. A jegyzék a különböző hivatalok közötti tárgyalások egész sorát indította el, melyekben az RSHA tisztségviselői a transzportot az SS-nek szállítandó hadianyagok ellentételeként igyekeztek feltüntetni.131

Az első transzport nem 500 zsidóból állt, ahogy azt Becher eredetileg augusztus 2-án jelezte Kasztnernek, hanem csak 318-ból, mégpedig állítólag azért, mert Eichmann szabotálta Himmler utasításait. Az első csoport összeállításának szempontjaira augusztus 3-i levelében Kasztner tett javaslatot Fischernek.132 A második, 1368 fős csoport Krumey parancsnoksága alatt érkezett Svájcba.

A csoport bergen-belseni tartózkodása idején 3 fő halt meg termé

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1055.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/