MENTÉS ÉS ELLENÁIJLÁS 1057

ző zsidó Fischer József vezetésével 1945 augusztusában Barin keresztül Palesztinába indult.

Kasztner április 19-én visszament Svájcba, és másnap — élete egyik legboldogabb napján- bankettet adtak a tiszteletére, ahol mint megváltót ünnepelték.139 A csoport elutazása után egy ideig még Európában maradt, és segítséget nyújtott a szövetségeseknek a háborús bűnösök elleni vádemelésben. 1945. szeptember 13-án terjedelmes írásbeli nyilatkozatot írt alá a magyar zsidóság megsemmisítéséről, melyben saját, a mentésben játszott szerepét hangsúlyozta.140 A következő hónapokban idejének jó részét egy vitatható és érthetően elfogult beszámoló megírásának szentelte, amelyben részletesen ismertette tevékenységét.141

Vetélkedés a dicsőségért. Kasztner nemcsak a közel 1700 „prominens" zsidónak, valamint a kb. 18 000 strasshofi zsidó nagy részének a megmentését állította be saját maga és a budapesti Mentőbizottság fegyvertényeként, hanem a budapesti zsidóknak és a német koncentrációs táborok számos foglyának az életben maradását is . Az utóbbiak megmenekülését sok más zsidó és nem zsidó szervezet vezetője is saját sikereként könyveke el. A Zsidó Világkongresszus vezetői például kijelentették, hogy „egyetlen más zsidó szervezet sem vállalt nagyobb részt a háború alatti mentőmunkából, mint a Zsidó Világkongresszus". Ezt a megállapítást indulatosan támadta Yitzhak Sternbuch, aki viszont azt tartotta fontosnak hangsúlyozni, hogy a HlJEF-bizottság - benne Hugó Donnebaummal, dr. Ruben Hechttel és dr. Julius Kühllel- Musy közvetítésével rá tudta venni Himmlert, engedélyezze valamennyi koncentrációs táborban lévő zsidó kiutazását Svájcon keresztül Amerikába. Musy 1945. március 6-i nyilatkozatát idézve Sternbuch azt a következtetést vonja le, hogy az egyetlen ok, amiért a 750 000 főre becsült tömeg (kéthetenként 1800 fő) mégsem jutott ki Amerikába, az volt, hogy az AJDC, Saly Mayer, Nathan Schwalb, Kasztner és Becher szabotálták a tervet, s emiatt Hitler és Kal-tenbrunner is szembefordult vele.142

A budapesti zsidók megmentésének dicsőségére nemcsak a zsidó szervezetek legtöbb említett vezetője tartott igényt, hanem Horthy, a Zsidó Tanács vezetői, sőt egyes náci vezetők és nyilas parancsnokok is.143 Egy további, szerfelett meglepő név ezen a listán Saly Mayeré. A Joint New York-i főhadiszállása által 1945. október 4-én kiadott sajtóközlemény egyebek mellett Mayer javára írja, hogy rávette Bechert, vonja vissza a parancsot 200 000 budapesti zsidó Auschwitzba deportálására és hogy kieszközölte a Kasztner-csoport közel 1700 tagjának bebocsátását Svájcba. Mayert egyenesen hősnek kiáltották ki: „A tárgyalások bizonyos

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1057.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/