MENTÉS ÉS ELLENÁIJLÁS 1075

ból menekült zsidó orvos, dr. Osterweil számára is, aki kb. száz, többségében lengyel árváról gondoskodott.188

Az egyik legnagyobb gyermekotthon, amely a Vöröskereszt védelme alatt állt, a Zsidó Fiúárvaház volt, Roboz Ottó, Komoly közeli munkatársa igazgatásával. A Fiúárvaház otthont adott a németek által lefoglalt intézetekből hozzájuk szállított testi és szellemi fogyatékos gyermekeknek is.189

Amikor Komolyt kooptálták a Zsidó Tanácsba, az A osztály működési köre nagymértékben kibővült, és szoros együttműködés alakult ki közte és a Zsidó Tanács között nagyszámú gyermekotthon, árvaház, kórház és népkonyha fenntartása és ellátása dolgában. Az intézmény feladatainak bővülése szükségessé tette annak decentralizálását. A központi hivatalt, amelynek irányítása Komoly kezében volt, személyzete pedig elsősorban cionistákból állt, át kellett költöztetni a Baross utca 52.-be. A gazdasági ügyek intézésével, így a gyermekotthonok és később a gettó ellátásának szervezésével a Perczel Mór utca 2.-ben, a Békés utca 3.-ban és a Mérleg utca 6.-ban foglalkoztak. Ugyancsak a hivatal gondnoksága alá tartozott 24 ideiglenes zsidó kórház is, melyek egy része a gettóban, másik része a gettón kívül működött.190

A nyilasterror tetőpontján azok a háluc fiatalok, akik az A osztály alkalmazottjaiként védettséget élveztek, számos, a Vöröskereszt által védetté nyilvánított épületet vettek igénybe föld alatti mentési akcióik céljára. Menedékül szolgáltak ezek az épületek azok számára is, akiknek az internálótáborokból vagy a munkaszolgálatos-századoktól sikerült megszökniük.

Amikor a szovjet csapatok bekerítették Budapestet, a zsidó vezetők többsége elrejtőzött. December 28-án Komoly beköltözött a Ritz Szállóba, ahol a Vöröskereszt megbízottja, Hans Weyermann lakott, hogy állandó összeköttetésben maradhasson vele, ugyanis ekkor már nem működtek a telefonok, és minden egyéb hírközlési és közlekedési lehetőség megszűnt. A felszabadulást Komoly nem érhette meg. 1945. január l-jén három nyilas detektív a Városház utcai nyilas házba hurcolta. Bár Weyer-mannt biztosították afelől, hogy Komolynak nem esik bántódása, többé senki nem látta élve. Személyében a nyilasok a magyar zsidóság egyik legkiemelkedőbb és leghősiesebben helytálló alakját gyilkolták meg.

A nem zsidók mentési próbálkozásai

Leszámítva a vidéki gettókba gyűjtött egy-egy zsidó kimentésére tett, viszonylag elszigetelt próbálkozásokat, a keresztények mentőakciói Budapestre korlátozódtak. Ez egyebek mellett annak tulajdonítható, hogy a

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1075.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/