MENTÉS ÉS ELLENÁIJLÁS 1077

Rendje, a Sophianum Intézet és a Skót Misszió.195 A papok, lelkészek és nővérek erőfeszítéseihez sok laikus keresztény is csatlakozott, akik úgy érezték, segíteniük kell az üldözött zsidókon. Többen nagy bátorságról tettek bizonyságot, a deportálásig terjedő veszedelmeknek tették ki magukat. Jane Hainingot, a Skót Misszió által fenntartott leányotthon főnöknőjét például április 25-én letartóztatták, majd deportálták, és Auschwitzban halt meg valamikor 1944 nyarán.196 Nem egy alacsonyabb rangú egyházi személy is részt vett, életét kockáztatva, az ellenállásban és a mentésben. Különösen elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki közülük Angyal Dezső, Egyed András, Izay Géza, Kálló Ferenc, Köhler Ferenc, Remete László és Salkaházi Sára. Raile Jakab atya, a budapesti mentés egyik első számú vezetője és irányítója közel 150 zsidót helyezett biztonságba a jezsuiták Mária utca 25. sz. alatti épületében.197

Sajnos az egyedi mentőakciókban részt vett férfiak és nők hősiessége a szorongatott és üldözött zsidók megsegítésére hivatott kollektív ellenállást nem pótolhatta.

Az ellenállás

Azt, hogy a végleges megoldás programját vidéken oly gyorsan és hatékonyan végre tudták hajtani, és hogy a nyilasok büntetlenül követhették el gaztetteiket a budapesti zsidókkal szemben, nagyban elősegítette, hogy sem a zsidó, sem a keresztény lakosság körében nem bontakozott ki számottevő ellenállási mozgalom. Ez nem annyira a szervezők hiányából adódott - bár ők sem voltak elegen -, mint inkább a pszichológiai és fizikai felkészületlenségből, a lakosság fásultságából és általános passzivitásából. Bizonyos értelemben a zsidók túlságosan is szervezettek voltak: könnyű volt azonosítani, különválasztani és összegyűjteni őket.

A nem zsidó magyarok magatartását - bár az ő cselekvési szabadságuk összehasonlíthatatlanul nagyobb volt a zsidókénál - általános passzivitás jellemezte. Ahogy egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a tengely elveszítette a háborút, egyre több magyar pártolt el mellőle, de még 1944-ben is a lakosság ijesztően nagy hányada osztotta a nácik dühödt antiszemitizmusát. Ellentétben például Lengyelországgal és Jugoszláviával, Magyarországon nem kedveztek a feltételek az ellenállási mozgalom kibontakozásának: a terep, legalábbis a szűken vett trianoni Magyarországon, kevésbé volt alkalmas a partizánharcra. Volt néhány kisebb partizánakció Kárpátalján és a Délvidéken, de ezeket magyarellenes rutén, illetve titoista erők indították.198 Magyarországot a tengely részben kárpótolta a trianoni „igazságtalanságokért"; a demokratikus és baloldali erők gyengék, szervezetlenek, szétesők és megosztottak voltak. Ilyenformán a

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1077.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/