MENTÉS ÉS ELLENÁIJLÁS 1083

többsége az ország különböző részein, az ukrán frontvonalak mentén és a szerbiai Bor rézbányáiban, munkaszolgálatos-századokban teljesített szolgálatot. A gettólakók nem voltak felkészítve az ellenállásra, és nem voltak közöttük céltudatos vezetők, akik az ellenállási mozgalmat megszervezhették volna. De még ha a körülmények kedvezőbbek lettek volna is, és ha létezett volna határozott és önfeláldozó vezetés, a tömegek megszervezését és fölfegyverzését akkor is szinte lehetedenné tette volna a zsidókkal szembeni barbár bánásmód s a gettók létesítésének és likvidálásának gyorsasága. Mire eljött a deportálás ideje, a zsidóknak nemesik erejük nem maradt ellenállni, hanem sokukból az élni akarás is kiveszett. Egyes fiataloknak, akik egyébként mertek volna hőstettekre vállalkozni, a rendszerint ártatlan túszokat sújtó barbár náci megtorlástól való félelem kötötte meg a kezét.

Minthogy a zsidók a megszállás előtti időszakban nem kaptak sem pszichológiai felkészítést, sem felvilágosítást a végleges megoldás programjával kapcsolatban, többségükben nem voltak hajlandók elhinni azokat a „rémtörténeteket", amelyeket a haluc fiataloktól legalábbis a gettók egy részében hallhattak.220 Mint már említettük, általában hajlottak arra, hogy hitelt adjanak a zsidóság központi vezetőségétől érkező megnyugtató híreknek és biztató üzeneteknek. Némelyik vidéki gettóban mégiscsak akadt egy-két vezető, aki komolyabban vette a cionista fiatalok figyelmeztetéseit. De amikor a bevagonírozás során ellenállást kifejtő zsidókat az SS-katonák lelőtték, ahogy Munkácson és Sátoraljaújhelyen történt, a többiek rendben beszálltak a vagonokba, és megadták magukat sorsuknak.

Az előtte tornyosuló nehézségek dacára a magyar zsidóság ki tudott fejteni bizonyos ellenállást - olykor sikerrel, máskor tragikus következményekkel. Szórványos ellenállási cselekményekre került sor számos vidéki városban - így például Kolozsvárott és Nagyváradon -, a legvakmerőbb akciók azonban Budapesten játszódtak le. Ezek közül a magyarországi zsidó származású brit-palesztin ejtőernyősök missziója, a magyar közvélemény felvilágosítására irányuló illegális erőfeszítések, a munkaszolgálatosok fölfegyverzésének kísérlete és a halucók mentési akciói érdemelnek külön említést.

Az ejtőernyősök. A Jewish Agency jeruzsálemi és isztambuli irodái már 1944 januárjában fontolóra vették egy kis létszámú egység Magyarországra küldésének lehetőségét. Elképzelésük szerint a különítménynek tanácsokkal kellett szolgálnia és vezetőket adnia valamiféle ellenállási és önsegítő mozgalom megszervezéséhez a német megszállás esetére, amit a Jewish Agency vezetősége feltehetőleg előre látott. A britek reagálása

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1083.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/