MENTÉS ÉS ELLENÁIJLÁS 1091

vezetőkre és tömegekre, mint a fiatal cionista kiküldöttek intő szavaival.244 Mi több, noha élesen össze-összetűztek a Mentőbizottsággal, maguk is azon voltak, hogy minél több emberük kerülhessen be a Kasztner-csoportba. Június 30-án éjjel, a transzport induláskor halucok százai kapaszkodtak föl engedély nélkül a vonatra.

A halucok illegális munkáját jelentős részben a Zsidó Tanács főhadiszállásárólirányították, ahol a segítségért folyamodó és a Kasztner-csoportba bekerülni kívánó emberek tömegei lehetővé tették, hogy feltűnés nélkül végezzék munkájukat. (Egyes elvtársaik, köztük Kolb Jenő és Weisz Yehuda, akik a Tanács információs részlegével álltak kapcsolatban, hamis tanácsi engedélyeket bocsátottak ki, amelyek révén számos zsidót hoztak fel Budapestre vidéki gettókból.

Ezen munkálkodott a Zsidó Tanács ún. vidéki osztálya is, amelynek élén főként rangidős cionisták tevékenykedtek, így például a Betarhoz tartozó Gottesmann Lajos és a Hásómér Hácáirhoz tartozó Rosenberg Moshe. A Kasztner-csoport elindítása és a deportálások leállítása után, a Tanács székházában visszaállott viszonylagos nyugalom körülményei közepette kiéleződött az ellentét a hivatalos Vezetők és a halucok között. Az utóbbiak akciói egyre merészebbek lettek, ami az intézményes vezetésből erős ellenérzéseket váltott ki. Különösen az a Zsidó Frontharcos Szövetség nyilatkozott róluk maró gúnnyal, amelynek tagjai közül sokan mentességet élveztek a zsidótörvények alól. Egy éles szóváltás után, amely végül verekedésbe torkollt, a halucok vezetői elhagyták a Tanács székházát.245

Július végétől, amikor az üvegházban svájci támogatással megkezdődött a mentőmunka, a halucok fokozatosan oda tették át székhelyüket. Vezetőik tagjai lettek az üvegház alkalmazotti gárdájának, és számottevő kiváltságokat, egyebek mellett gyakorlatilag teljes védettséget élveztek. Menedékhelyükön folytatták „illegális" mentési akcióikat - a Tijul-cso-portok szervezését éppúgy, mint a hamisított dokumentumok, mindenekelőtt a svájci menlevelek előállítását. Emiatt ellentétbe kerültek az üvegház cionista vezetőivel, főként Krausszal és Weisz Arthurral, az épület tulajdonosával és igazgatójával.246 Az utóbbiak nemcsak annak a kivándorlási tervnek a megvalósítása felett őrködtek éberen, amiért az üvegházakciót elindították, hanem kínos gonddal vigyáztak azoknak a feltételeknek a betartására is, amelyek mellett a svájciak az együttműködést elvállalták. Saját helyzetük miatt is nyugtalankodtak, annál is inkább, mivel a Magyar Sióban leleplező cikk jelent meg az üvegházról. A vita odáig fajult, hogy szeptember 5-én Krausz és Weisz állítólag azzal fenyegetőztek, rendőrt hívnak, és elvitetik Püt és Teichmannt. Hasonló összetűzés történt október 15-én, ezúttal Rafi Ben-Shalommal.247

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1091.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/