MENTÉS ÉS ELLENÁIJLÁS 1101

azok a kölcsönösen előnyös kapcsolatok, amelyeket a háború végének közeledtével mindinkább mentségeket kereső különböző magyar hivatalos személyekkel létesítettek. Ezek között volt Szentandrássy András, az óbudai téglagyári tábor parancsnoka és Lulay Leó László százados, Ferenczy munkatársa. Az utóbbival sokszor Görög Vera - Görög Frigyes lánya -útján érintkeztek, aki akkoriban ugyancsak kapcsolatban állt a Nemzetközi Vöröskereszttel.

A főváros szovjet ostroma idején a nyilas hordák számos alkalommal próbáltak meg behatolni az üvegházba, részben élelemért, részben hogy kielégítsék öldöklési vágyukat. Néhányszor sikerült rábeszélni őket a békés távozásra, máskor viszont az udvaron várakozó tömegbe lőttek. Egyik ilyen betörésükkor négy zsidót öltek meg, köztük Scheiber Sándornak, az Országos Rabbiképző Intézet háború utáni igazgatójának az édesapját, Scheiber Lajos rabbit. A Vadász utcai üvegház áldozatai között volt Weisz Arthur is, akit állítólag csellel vitt magával Fábry Pál főhadnagy, és sohasem tért vissza, valamint Simcha Hunwald (Kühne János), akit 1945. január 6-án agyonlőttek.251

Céljaik megvalósítása érdekében a Haluc tagjai kapcsolatot tartottak fenn a kicsiny és laza nem zsidó ellenállási szervezetekkel. Ellátták ezeket a szervezeteket mindenfajta hamis irattal, amire szükségük volt, azok pedig fegyvert adtak és alkalmi menedéket nyújtottak nekik. A Haluccal együttműködő egységek között volt egy Van der Walles (vagy Van-der-Vas) nevű holland katonatiszt vezette hadifogolycsapat, benne német táborokból megszökött, nagyobbrészt holland és brit tisztekkel. (Ennek a csoportnak a közreműködésével mentették meg a halucok. Nussbecher Joelt.) A halucok kapcsolatban álltak a Demény Pál parancsnoksága alatt működő kommunista ellenálló csoporttal, valamint a Kádár Iván főhadnagy, illetve Fábry Pál képviselte németellenes katonai és polgári csoportokkal is.252 A nem zsidó ellenállási szervezetek működése sajnos nem volt igazán eredményes, ami a Aa/wcakciók körét és jellegét is behatárolta. Ugyancsak negatív tényezőként hatott a lakosság általános passzivitása, ami összefüggött a keresztény egyházak magatartásával.253

Jegyzetek

1. A képviselőházban 1940. november 26-án például az antiszemita Matolcsy Mátyás követelte a zsidók eltávolítását Magyarországról. Képviselőházi Napló, Bp., 8. 160. ülésszak, 851. o.; idézi PÁA, 1 :XXXVII. o.

2. Lásd Ferenczy László csendőr alezredes (19-22. fejezet), valamint Baky László és Endre László jelentéseit (25. fejezet). Tipikus példaként lásd Takács Ferenc csendőr őrmester Ferenczy Lászlónak küldött, 1944. június 25-i jelentését, amely a szolnoki deportálásokról szól. (A dokumentum másolata a szerző birtokában.)

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1101.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/