NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1173

a Budapesten akkreditált követségek védelme alatt álló zsidókkal szemben vállalt.72

Ugyanezen a napon Szálasi kiadta „végleges tervét" a zsidókérdés megoldásáról. Hat kategóriába sorolta a zsidókat; ezek közül az egyikbe azokat, akik Németországba küldendők, egy másikba azt a nagyjából 15 000 főt, akiknek külföldi menlevelük van: őket a terv szerint nemzetközi gettóban kell elhelyezni.73 Az utóbbi kategóriába soroltak közt volt az a kb. 2500 zsidó és áttért, akik a nunciatúrától kapták a menlevelüket. A Nemzetközi Vöröskereszt budapesti képviselője, Friedrich Born közbenjárására október 30-án a Szálasi-kormány úgy döntött, hogy elismeri ezeket e menleveleket. A döntés adta lehetőségeket felhasználva, a nuncius meghagyta, hogy a zsidóellenes törvények által érintett katolikusokat mind lássák el olyan igazolvánnyal, amely közli, hogy felmutatója a Vatikán védelme alatt áll. A nunciatúra ugyan csak 2500 igazolvány kiadására volt jogosult, de a ténylegesen kibocsátott igazolványok száma ezt jóval túllépte. Kis idő múltán már közel 15 000 ilyen menlevél-igazolvány volt közkézen. Sokat közülük Vajkai Rose Marié, a nunciatúra menlevélhivatalának vezetője adott ki, aki a nuncius korábbi közbenjárására kapott külön mentességet. Mivel szeretett volna minél több üldözöttet megmenteni, mindenkinek adott védőokmányt, akinek volt kereszdevele, anélkül hogy a kereszüevelek valódiságát ellenőrizte volna.74

A menlevéllel rendelkező zsidók közül sokakat a nemzetközi gettóban helyeztek el, annak néhány épületében. E házakat külön táblákkal jelölték meg, feltüntetve rajtuk, hogy a Vatikán védelme alatt állanak. Báránszky Tibor, a nunciatúrán dolgozó egyik titkár egyike volt azoknak, akik felelősek voltak e házak védelméért.75

A nuncius előre aláírt kitölteden menlevelek kiadására is felhatalmazást adott, hogy azokkal zsidókat mentsenek ki a Hegyeshalom felé útnak indított halálmenetekből, valamint az óbudai téglagyárból, ahová az áldozatokat a deportálás előtt összegyűjtötték.76 Ebben együttműködőit a Nemzetközi Vöröskereszttel, amelynek egyik képviselője Újváry Sándor György volt, maga is zsidó származású író-újságíró és kiadó, aki Tóth Jánoson, a nunciatúra és a külügyminisztérium összekötőjén keresztül vette fel a kapcsolatot a nunciussal.

Újváry októberben csatlakozott az NVK-hoz, és a főváros felszabadulásáig, 1945 februárjáig vezette a zsidómentéssel foglalkozó szekciót. E minőségében közreműködött az NVK által fenntartott gyermekotthonok védelmében, valamint kereszüevelek szétosztásában. Ez utóbbiakat Katona Lászlónétól, egy hívő katolikus asszonytól kapta, aki egy kis nyom

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1173.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/