NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1177

ború kitörésétől fogva német érdekeket is képviselt, 1941 végén helyezték át Budapestre, és 1942. január 2-án nevezték ki a svájci követség idegen érdekek védelmét ellátó osztálya vezetőjévé. E poszton képviselője volt Nagy-Britannia, az Egyesült Államok és a Nagy Szövetség 14 további tagországa érdekeinek. Mint a brit érdekek szószólója, a német bevonulás után az „idegen" zsidók képviselőjeként is működött, közéjük értve az angol és amerikai nemzetiségűeket, valamint a palesztinai bevándorlási engedéllyel rendelkezőket: magyar és egyéb zsidókat.90

Lutz a svájci követ, Maximilian Jäger91 társaságában július 21-én felkereste Sztójayt, s öt kérdésben kérte a magyar kormány együttműködését és kezességét a zsidók kivándoroltatásának megkezdése előtt:

- a kivándorlási jegyzékeken szereplő zsidókat se külföldi munkára ne küldjék, se belföldi munkaszolgálatra ne mozgósítsák;

- a magyar kormány tisztázza, hogy vajon a németek csakugyan úgy döntöttek-e, mint hírlik, hogy meggátolják a palesztinai kivándorlások lebonyolítását;

- a magyar kormány kísérelje meg elérni a németeknél; hogy a szükséges kiutazási engedélyeket (Durchlass-Schein) Budapesten adják ki úgy, hogy a zsidókat csoportos útlevelekkel lehessen kiutaztatni;

- a belügyminisztérium vonja vissza a Zsidó Tanácsnak szóló azon rendelkezését, amelyben külön tábor felállítását írja elő a várhatólag 9000 kivándorló elhelyezésére, minthogy a németek az egybegyűjtés tényét kihasználva megkísérelhetik a zsidók deportálását, amint azt néhány nappal korábban Kistarcsán tették;

- a belügyminiszter személyesen fogadja Lutzot, ha a kivándorlás lebonyolításának részletei ilyen találkozást szükségessé tennének.92

Sztójay megnyugtató választ adott Lutznak. Haladéktalanul érintkezésbe lépett Jaross-sal, és azt javasolta, hogy a kivándorlási listákra felvett zsidók a formaságok elintéződéséig maradjanak meg otthonaikban. Megkereste Veesenmayert és Otto Winkelmannt is, az SS és a rendőrség főparancsnokát, akik a források szerint a Svédország és Svájc által előterjesztett kivándorlási tervekkel kapcsolatos ismert német álláspontot ismételték meg. Ezt részben igazolta az a július 23-án a magyar külügyminisztériumban tartott tárgyalás, amelyen jelen volt Lutz, Csopey Dénes, a politikai osztály vezetője, Moór Oszkár miniszteri tanácsos, valamint Theodor Horst Grell, a német követség zsidószakértője. Csopey a kivándorlás technikai előkészítésének folytatására buzdította Lutzot. A találkozó pozitív kicsengése ellenére két megnyilatkozás határozottan nyugtalanította Lutzot. Csopey beszámolt arról, hogy Jarossnak ugyan nem volt kifogása az ellen, hogy a zsidók otthonukban maradjanak, de

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1177.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/