1186 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS

családjuknak. A mentési munkában - különösen a magyar hatóságokkal való közvetítés révén - fontos szerepe volt Wahl Hugónak, Forgács Bélának, valamint Forgács Vilmosnak, aki megkapta a svéd alattvalói státust.

Danielsson a svéd állampolgárság adományozásáról szólva először a svédekkel rokoni vagy üzleti kapcsolatban álló 300-400 zsidóról beszélt, ám ez a szám a Wallenberg által Budapestre vitt lista alapján hamarosan majdnem 650-re emelkedett. Ezek az emberek ideiglenes vagy szükségútlevelet kaptak (Provisoriskt Pass). Wallenberg megérkezése után néhány hónap elteltével ezek a mentési erőfeszítések kibővültek, s végül is 4500 zsidóra terjedtek ki: ezt a számot fogadta el a nyilas kormány október 31-én a svédektől való diplomáciai elismertetés reményében. Eredetileg november 15-re várva a távozást, e zsidókat védőiratokkal látták el és a Pozsonyi úti „svéd házakba" vitték át őket. A nyilasterror fokozódásával, kivált a szovjet ostrom idején, az ilyen valódi vagy hamis iratokkal bírók száma jóval 10 000 fölé nőtt. Ezeket az embereket 32 svéd védelem alatt álló házban helyezték el.134

A németek természetesen dühöngtek amiatt, hogy a svédek ilyen kiterjedt tevékenységet folytatnak. Állítólag némely magyar tisztviselő is fel volt háborodva, elsősorban a svájciak által foganatosított mentőintézkedésektől. Grell szerint Csopey egyszer hangot adott a magyar vezető körök afölötti megbotránkozásának, hogy a svédek mennyire „válogatás nélkül" osztogatják a védőiratokat. Sőt, mintha olyasmit is mondott volna, hogy a svédek és a svájciak Magyarország kontójára akarnak a nyugati szövetségesek kegyeibe férkőzni.135

Augusztusban Ferenczy elrendelte néhány száz, a város különböző részein sárga csillagos házban lakó svéd védettségű zsidó áttelepítését. A Wallenberg által a magyar hatóságoknak átadott listát használta fel ürügyül a Zsidó Tanáccsal és a kormányzóval való kapcsolatfelvételre (lásd a 25. fejezetet) . A Tanács, amelyet augusztus 22-e körül bíztak meg ezzel a feladattal, azt az utasítást kapta, hogy augusztus 26-ra készüljön el vele. A Tanács egyes tagjai, főleg Stöckler Lajos nagyon nyugtalanítónak találták ezt a rendeletet. Stöckler először is - a zsidó tömegek aggodalmát osztva - a kiváltságos zsidók áttelepítésében újabb jelet látott arra, hogy a híresztelések szerint augusztus 25-26-ára várható deportálásokra valóban sor kerül. Aztán amiatt is gondban volt, hogy mi lesz a svéd védettségű zsidók áttelepítésére a Pozsonyi úti házakból kilakoltatott, védőlevelekkel nem rendelkező zsidókkal. Stöckler úgy érezte, helytelen némely zsidónak az a döntése, hogy egyénileg vagy csoportosan a cionisták vagy semleges hatalmak segítsége révén keres menekülést, megtagadva ezzel a közösséget a zsidó tömegekkel. Felháborodásában azt javasolta, hogy a Tanács szakítson meg minden kapcsolatot a védettséget szerzett zsidókkal.136

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1186.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/