NEMZETKÖZI .REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1189

zat elismerte a Szovjetunió felelősségét Wallenberg eltűnésében. E napon Andrej Gromiko, az akkori külügyminiszter-helyettes, azt közölte Sohl-man svéd nagykövettel, hogy Wallenberg a moszkvai Ljubjanka börtönben halt meg 1947. július 17-én. A szovjet vezetők Viktor Sz. Abakumov-ra hárították a felelősséget, a korábbi állambiztonsági miniszterre, akit 1954 decemberében Lavrentyij P. Berija bűntársaként kivégeztek.141

A nyolcvanas evek vége felé a szovjet hivatalos szervek már magára Berijára hárították a felelősséget.142 1989 végén a KGB Moszkvába hívta Nina Lagergrent és Guy von Dardelt, Wallenberg féltestvéreit, mondván, hogy új iliformációk kerültek elő Wallenberg sorsáról. Velük tartott Per Anger is, Wallenberg egykori budapesti helyettese, valamint Sonia Son-nefeld, a svéd Raoul Wallenberg Társaság titkára. Sajnos ez a találkozó is csalódást okozott a svédek számára. Noha megkapták Wallenberg néhány személyes holmiját, köztük svéd diplomata útlevelét és több noteszét, amelyek állítólag a KGB archívumainak átvizsgálása során kerültek elő, semmi új, hivatalos tájékoztatást nem kaptak Wallenberg sorsát illetően. A szovjet hatóságok csupán elismételték 1957-es állításukat, hogy Wallenberg a moszkvai Ljubjanka-börtönben, 1947-ben szívroham áldozata lett.143

A mendemonda, hogy Wallenberg életben van, és valamelyik tábor, börtön vagy elmegyógyintézet lakója, a hetvenes évektől egyre nagyobb hitelre tett szert, ugyanis ekkor kezdtek Nyugatra érkezni szovjet állampolgárok, köztük a Gulag-táborok egykori lakói.144 Az ő beszámolóik késztették a Nyugat közéleti személyiségeit és kormányszerveit arra, hogy felszólítsák a szovjet hatóságokat: most már helyezzék szabadlábra Wallenberget, vagy legalább adják ki földi maradványait, hogy hazájában temethessék el.145

A szovjet álláspont csupán 1990 augusztusának végén mozdult el, amikor is a hivatalos szervek bejelentették, hozzájárulnak ahhoz, hogy Wallenberg eltűnése ügyében nemzetközi bizottság végezzen vizsgálatot, megnyitva előtte a börtönöket, levéltárakat, még a KGB levéltárait is. A bizottság szeptemberre befejezte a vizsgálat első szakaszát, és „megcáfolhatatlan bizonyítékokat" talált arra vonatkozóan, hogy Wallenberg nem halt meg 1947-ben a Ljubjanka börtönben, hiába állította ezt Gromiko. Gulag-túlélők vallomásai tanúsították ezt, így például a vlagyimiri börtön egykori lakóié, ahol Wallenberget állítólag fogva tartották.146 A bizottság által közzétett adatok nem támasztják alá Oleg Gorgyijevszkij, egykori KGB-tisztviselő azon közlését sem, hogy látott iratokat, amelyek szerint Wallenberget 1947-ben kivégezték, mert nem volt hajlandó együttműködni az őt beszervezni kívánó szovjet hivatalnokokkal.147

Röviddel az 1991. augusztusi, meghiúsult puccs után Vagyim V.

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1189.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/