1194 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS

védlevelek elismerése „függ attól, hogy számuk elfogadható határ alatt marad-e". A magyaroknak azt tanácsolták, hogy semmilyen további mentőokiratot ne fogadjanak el.165 Korábban, október 27-én a magyar külügyminisztérium felkérte a portugál képviseletet, három példányban adja át azoknak a zsidóknak a listáját, akikhez érdekei fűződtek. A jegyzék hangsúlyozta, hogy ha ezek a zsidók nem távoznak el Magyarországról november 15-ig, attól a naptól fogva úgy kezelik őket, mint a többi magyar zsidót.

Ugyanaznap a portugál védelem alatt álló magyarokat is külön épületekbe irányították. Legtöbbjük az Újpesti rakpart 5. szám alá került, s dr. Bródy Sándor irányítása alatt állt. A lakókat dr. Richter Béla államügyész segítette, aki, ha légitámadás fenyegetett, lehetővé tette, hogy igénybe vegyék a keresztényeknek fenntartott óvóhelyet. A nyilasuralom barbarizálódásával a portugál védettségű zsidók helyzete mind bizonytalanabbá vált. November 26-án a portugál védettség alatt álló munkaszolgálatosokat kirendelték az Albrecht-kaszárnyába, onnét a hatóságok korábbi ígéretei ellenére bevagonírozták őket, és Sopron környékére vitték, a Keleti Falat építeni Bécs védelmére. Január 4-én, a szovjet ostrom tetőfokán a maradék portugál védettségű zsidót átvitték a gettóba.166 1945. január l-jén 25 SS hatolt be a képviselet épületébe, és megölt tíz, ott bujkáló zsidót.167

Törökország. Törökország, bár képviselve volt Budapesten, csak minimális tevékenységre mutatott hajlandóságot. 1944. május 24-én Cor-dell Hull, az USA külügyminisztere táviratot küldött Laurence Stein-hardt ankarai nagykövetnek, hogy ösztökélje a törököket: „az emberiesség érdekében tegyenek azonnali lépéseket a magyarországi török diplomaták és konzulátusi személyek számának növelésére", és minden lehető módon igyekezzenek rábeszélni a magyarokat, hogy hagyjanak fel a barbarizmussal. A törökök láthatólag nem álltak kötélnek. Június végén az Egyesült Államok külügyminisztere arra kérte Steinhardt nagykövetet, gyakoroljon újabb nyomást a török kormányra annak a határozatnak a figyelembevételével, amelyet Sol Bloom kongresszusi tag, a képviselőház külügyi bizottságának elnöke éppen akkor terjesztett elő. A határozat felkérte a külügyminisztert, „szorgalmazza, hogy Törökország hatóságai az emberiesség érdekében könnyítsék meg a nácik elől Törökországba szököttek belépését az országba, és létesítsenek menekülttábort, amelyben ezek a személyekidőlegesen menedékre lelhetnének az ország területén". A budapesti török képviselő erre a nyomásra korlátozott számú menlevelet bocsátott ki.168

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1194.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/