NEMZETKÖZI .REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1195
A nyugati szövetségesek álláspontja és lépései
Mint az előbb megjegyeztük, annak a néhány személynek a kivételével, akiket egy esetleg kínossá válható diplomáciai fejlemény elkerülése végett engedtek Portugáliába távozni, egyetlen zsidónak sem tették lehetővé, hogy ilyen vagy olyan akció keretében elhagyja Magyarországot. A németek mereven ragaszkodtak a Führer utasításához, amely szerint az arabok érdekeit védendő169, egyetlen zsidót sem szabad Palesztinába engedni; a semleges államok által támogatott 7800 zsidó legalábbis elméletileg engedélyt kapott a Nyugat-Európán át való távozásra - ehhez az útvonalhoz csak Berlinből jöhetett a különleges átutazási engedély -, de csak akkor, ha a budapesti zsidók deportálása újrakezdődik. A nyugati szövetségesek bátorították és támogatták a semleges államok kivándorlási terveit. Vajon a szövetségesek erőteljesebb fellépése több zsidót mentett volna-e meg az életnek: ez az egyik legvitatottabb kérdés a tömeges népirtás kutatásában, és az újabban elérhetővé vált bizonyítékok ismételten felszítják a tudósok és laikusok kedélyét.
A közömbösség politikája. A nyugati hatalmak kétségkívül utálatot éreztek a Harmadik Birodalom kegyetlen és erkölcstelen faji politikája iránt. A nácik zsidóellenes intézkedéseire azonban szinte kizárólag nemzeti érdekeikre vonatkozó meggondolások alapján reagáltak és cselekedtek. A náci időszak első esztendeiben általában azt hitték, hogy ez a rend-szer nem ér meg hosszú időt, hogy faji politikája végül is mérséklődni fog. S noha az események nyilvánvalóan rácáfoltak ezekre a várakozásokra, a nyugati hatalmak folytatták megalkuvó politikájukat. A világtörténetet rövidlátóan szemlélve úgy gondolták, hogy Hitler örökös „utolsó igényeit" kielégítve képesek lesznek fenntartani a békét. Ez jelenik meg abban is, hogy jobban tartottak a bolsevizmus hosszú távon fenyegető veszélyétől, mint a nemzetiszocializmus közvetlen veszedelmétől.
Az Anschluss és a nácik egyre növekvő barbarizmusa kétségek elé állította a Nyugatot: a demokratikus hitvallásban alapvető zsidó-keresztény elvek összeütközésbe kerültek a nemzeti érdekekkel. Nagy-Britannia a Közel-Kelet stabilitásának megőrzése mellett kötelezte el magát, s ezért jó kapcsolatokat tartott fenn az arabokkal, következésképpen korlátoznia kellett a zsidók Palesztinába való bevándorlását. A válság sújtotta Egyesült Államok ódzkodott megváltoztatni szűk kontingensre épülő bevándorlási törvényeit és politikáját. A két ország a menekültprobléma nemzetközivé tételével igyekezett kiutat találni a dilemmából.
Roosevelt elnök kezdeményezésére 1938 júliusában
konferenciát hívtak össze a franciaországi Evian-les-Bains-ben. 32 nemzet
küldte el képviselőit; az angolok csak azzal a feltétellel voltak hajlandók
részt venni, ha
A fenti szöveg egy
egyoldalas részlet az alábbi műből:
Braham, Randolph L. :
A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. -
Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar
holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T.
Iván írta. Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján
Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis.
(Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU,
Budapest, 2013).
A htm file nevében
látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon
van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell
módosítania!
A htm file OCR-rel
készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az
alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak
ezt a számot kell módosítania!
https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1195.pdf
Az egész kötetet lásd: