NEMZETKÖZI .REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1205

A brit tisztségviselők a Shertokkal való tárgyalás után közölték Washingtonnal, hogy újból megerősítve látják meggyőződésüket, amely szerint a német ajánlat indítéka:

- hogy hadianyag-szállítási engedményeket csikarjanak ki a szövetséges kormányoktól;

- hogy az Egyesült Királyság és az Egyesült Államok kormánya és a szovjet kormány közé éket verjenek, bizonyítva, hogy szövetségesei tárgyalásba bocsátkoztak az ellenséggel;

- hogy elutasítást kényszerítsenek ki, amelyet aztán a zsidók elleni szélsőséges intézkedések igazolására használhatnak fel.

A németek ajánlatát komolytalannak minősítették, kivált mert ilyen „semmitmondó vagy gyanús csatornán" érkezett, és ezt még megtoldották azzal, hogy Shertok mintha maga is egyetértene az ő elemzésükkel. 202 Ha Shertok álláspontjára való utalásuk korrekt volt, akkor Shertok nem a jeruzsálemi Jewish Agency felfogását képviselte. Július 11-én Ben-Gurion Pinkertonon keresztül felkérte Nahum Goldmant, beszélje rá Roosevelt elnököt, hogy „ne hagyja veszni ezt az európai zsidóság megmentésére reményt adó kivételes és talán utolsó esélyt". Kérték az elnököt, miként a briteket is, hogy támogassák a Jewish Agency következő javaslatait:

Először, közöljék a másik féllelj hogy megfelelő csatornákon keresztül azonnal nyilvánítsa ki készségét egy olyan megbízott kinevezésére, aki tárgyalásra jogosult a lehető legnagyobb számú zsidó megmentésének és elszállításának lehetőségeiről; másodszor: hozzák tudomására a másik félnek, hogy mindenféle tárgyalás előfeltétele a deportálások azonnali leállítása.

Mivel a britek úgy határoztak, hogy megakadályozzák, vagy legalábbis késleltetik Brand Magyarországra való visszatérését, az az elképzelés vetődött fel, hogy Menachem Bademak kellene őt helyettesítenie az isztambuli Vaadától. A németek készek voltak az együttműködésre és arra, hogy megadják Badernak a szükséges engedélyeket és kezeskedtek épségben való visszatéréséről. Weizmann és Shertok ezt a javaslatot július 6-án beszélték meg Edennel. Shertok meg volt győződve arról, hogy a Badernak tett német felajánlás világosan jelzi: készek a zsidók elengedéséről tárgyalni.204 Edennek fenntartásai voltak azzal kapcsolatban, hogy egy brit állampolgár ellenséges területre lépjen.205 A németek, mit sem tudván a brit álláspontról, sürgették a Bader-elgondolást. Július 8-án Stiller, az isztambuli német főkonzul érintkezésbe lépett Baderrai, s tudomására hozta a német külügyminisztériumtól kapott utasítást, hogy vigye őt repülőgépen Berlinbe.206 Az ügy július 12-én Shertok és a külügyminisztérium között újból terítékre került. Randall elismételte Eden érveit.207 Er-

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1205.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/