1210 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS

Alighanem Churchill jóváhagyásával történt, hogy a brit mentési politika a magyaroknak szánt figyelmeztetésekre korlátozódott. Ezt mutatja Churchillnek a Norton-táviratra és a Brand-misszióra vonatkozó július 11-i, Edenhez szóló jegyzete. A miniszterelnök, mint komoly megfontolásra érdemtelent, elveti a Brand-missziót, különösen azért, mert „nagyonkétes csatornán keresztül terjesztették elő". A Norton-táviratra nézve megjegyzi:

Semmi kétség, hogy ez (a zsidók magyarországi üldözése és az ellenséges területről váló kiűzésük) valószínűleg a legnagyobb és legszörnyűbb bűn, amit az egész világtörténelemben valaha is elkövettek, méghozzá tudományos gépezetet mozgatva tették állítólag civilizált emberek, egy nagy állam és Európa egyik vezető fajának nevében. Nyilvánvaló, hogy akik ezeknek a bűntényeknek az elkövetői közül a kezűnkre jutnak, beleértve azokat is, akik csak engedelmeskedtek a mészárlásokat elrendelő parancsoknak, a gyilkosságokkal való együttműködésük bebizonyosodása után ki kell végezni.

Az Egyesült Államokban hevesebb volt a közvélemény reagálása. A sajtó nagy részletességgel adta közre a magyar zsidóságra szakadt katasztrófát236, felháborodott és iszonyodó nyüatkozatokat idézett vezető politikai személyiségektől, valamint zsidó és nem zsidó magánszervezetek-' tői.237

Június 3-án a szenátus külügyi bizottsága felszólította a magyar népet, hogy szálljon szembe kormányának parancsaival, segítsen a zsidóknak átszökni a határokon, és hogy „figyelje és jegyezze meg azokat, akik segédkezetnyújtottak a gyilkolásban, és azokat, akik könyörületesek, amíg csak el nem jön az idő, amikor a bűn és az ártatlanság majd sokat nyom a latban"238. Június 21-én a képviselőház külügyi bizottsága igen szokatlan módon közvetlenül szólította fel Magyarországot a zsidóüldözés felfüggesztésére. A bizottság elnöke, Sol Bloom, New York-i demokrata képviselő által kiadott közlemény emlékezteti Magyarországot arra, hogy a háború már a szövetségesek javára fordult, és követeli, hogy az ország „fékezze meg saját határain belül a segítség nélkül maradt emberek iránti embertelenség szökőárját". A bizottság kifejezte elhatározását, hogy az igazságszolgáltatás kezére juttatja az embertelenségekben elmarasztalha-tókat.239 Hasonló figyelmeztetésnek adott hangot Hull külügyminiszter július 14-i nyilatkozatában, amelyben a nyilvánosság előtt megerősítette a magyar zsidók tömeges elpusztításának tényét.240

A szövetségesektől származó figyelmeztetések és fenyegetések nemigen vagy talán egyáltalán nem hatottak a végleges megoldás programjában érdekelt németekre és magyarokra. Csak az segíthetett volna a magyar zsidókon, amit az Auschwitzból késő áprilisban megszököttek javasoltak, és amit május elején Michael Weissmandel és a pozsonyi

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1210.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/