NEMZETKÖZI .REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1213

az foglalta le és nyugtalanította őket, hogy hirtelen nagyszámú zsidó érkezhet a szövetségesek.ellenőrzése alatt tartott területekre. Ez a nyugtalanság megmutatkozik abban az emlékiratban, amelyet a külügyminisztérium keleti osztályánajk egyik tisztviselője, Maurice A. Hankey küldött Randallnak július 20-án. Hankey, MacMichaeltől hallván a Horthy-féle ajánlatról, a következőkre figyelmeztetett:

Nyilvánvalói hogy Kelet-Európa zsilipjei nyílófélben vannak, és igen rövid idő múltán kelet-európai zsidók tömegével lesz dolgunk... A keleti osztálynakkötelessége emlékeztetni Önt az előző jelentésben elfoglalt álláspontjára, miszerint bonyolult politikai helyzet alakulna ki az egész arab világiján, ha a palesztinai kontingens betelne... Életbe vágó, hogy a táborok... valahol a földközi-tengeri térségben létesüljenek, de ne Palesztinában, s lehetőleg ne is túl közel hozzá.255

A Háborús Kabinet augusztus 3-án tárgyalta az ügyet. Eden ismertette az ajánlatot, és hangsúlyozta, hogy a Gyarmatügyi Hivatal szerint Palesztina nem képes „e pillanatban ilyen nagyszámú bevándorlót befogadni"256. Eden úgy látta, hogy a britek vagy elutasítják a Horthy-féle ajánlatot (az Egyesült Államok kormányával egyetértésben vagy csak a saját nevükben), vagy elfogadják, s így magyarországi zsidók Levantéba áramlásával a polgárháború veszélyét idézik fel Palesztinában.257

A britek a Fehér Könyv szabta keretek között csak korlátozott számú zsidót akartak Palesztinába engedni, olyanokat, akiknek érvényes bevándorlási engedélyük volt. Ösztökélték az amerikaiakat, hogy fogadjanak be több menekültet, és vegyék rá hasonló lépésekre a latin-amerikai államokat is. Azt is javasolták, hogy együttesen bírják rá a portugálokat, hogy engedjenek be zsidókat Angolába.258

Az Egyesült Államok pozitívabb hangot ütött meg. Az amerikaiak a briteknek az elszállítással és az elhelyezéssel kapcsolatos kifogásaira válaszolva (e kifogások szemlátomást a döntés elodázására irányultak), úgy okoskodtak, hogy Horthy ajánlatát „a lehető legtöbb élet megmentésére a lehető leggyorsabban el kell fogadni". Azt is leszögezték, hogy a nyugati szövetségeseknek „azonnal cselekedniük kell, anélkül hogy más kormányokkal konzultálnának vagy segítségüket igénybe vennék"259. Az intézkedés sürgetése ellenére az Egyesült Államok nem mutatott hajlandóságot bevándorlási politikájának enyhítésére. Egyetlen „eredménye" az volt, hogy (a svájciakon keresztül) értesítette Németországot és Magyarországot:

a semleges országokban szolgálatot teljesítő amerikai konzuli tisztviselők felhatalmazást kaptak arra, hogy bevándorlási vízumot állítsanak ki bárkinek, aki amerikai bevándorlási vízumot kapott, vagy akinek 1941. július l-jén vagy azután érvényesítették a bevándorlási vízumát, és 1941. december 8. óta Németország vagy Németország szövetségesei által ellenőrzött területen

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1213.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/