NEMZETKÖZI .REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS 1215

ságát. A kisebb szövetséges államok és a semlegesek megdöbbentek azon, hpgy a nagyobb hatalmak nem fogadnak be nagyobb számú menekültet, és aggódtak, hogy ha egyszer bebocsátják a bevándorlókat, akkor nem tudnak majd megszabadulni tőlük. A Kormányközi Bizottság is beleragadt a költségvállalás, az elhelyezés és az elszállítás kérdésébe. Ezért a szövetségesek indítványára valamelyest még hajló államok is elutasították, hogy egy jelképes számnál nagyobb számban fogadjanak be zsidókat. Pehle ezt előre látta, amikor egy május 8-i memorandumban így emlékeztette az elnököt: „A kormánynak azért kell egyoldalú vállalkozásba kezdenie, mert nem várhatjuk másoktól, hogy megtegyék azt, amit mi nem, és ha idejében akarunk cselekedni, akkor vállalnunk kell a kezdeményezést." Az elnököt sürgették, hogy legalább jelképes gesztust tegyen, s állíttasson fel „ideiglenes menedékhelyeket" az inkább internáltaknak, mintsem bevándorlóknak tekintendő menekültek számára. Június 9-én Roosevelt elnök kinyilvánította, hogy legfeljebb 1000 főt befogadó menedékhelyet fognak felállítani egy New York állambeli volt katonai területen, Oswegóban.265 Augusztus 4-én Harold Ickes belügyminiszter 987 gondosan kiválogatott menekültet fogadott Oswegóban. Hogy a vezető hatalmak ilyen ímmel-ámmal vették ki részüket a menekültkérdés megoldásából, az hatással volt a Horthy-féle ajánlattal kapcsolatban cselekvésre felszólított többi országra is.

Szeptember 6-án Brazília készségét fejezte ki 500 gyermek befogadására, feltéve, hogy „mentesül a szállítás vagy a fenntartás költségének vállalása alól"266. Két nappal később az ír Köztársaság jelzett hajlandóságot magyar zsidó gyerekek felvételére a korábban vállalt 500 gyermek közé. Magyarázatuk szerint „biztonsági okokból" csak gyerekeket tudnak fogadni, és hogy 500 „az a legnagyobb szám, amelyet Írország zsidó lakossága a számítások szerint képes lesz eltartani, az ír gazdaság pedig felvenni"267. Ausztrália, sajnálattal ugyan, de elzárkózott a „nem sok jóval biztató hajózási helyzet" miatt; Új-Zéland úgy foglalt állást, hogy „ez idő szerint nem képes segíteni", Dél-Afrika közölte, hogy már „telve van háborús menekültekkel és kitelepítettekkel"; Dél-Rhodesia bejelentette, hogy további menekülteket már nem tud elhelyezni; Kanada nem is válaszolt.268

A legnagyobb akadály az volt, hogy Nagy-Britannia kötötte magát palesztinai bevándorlási politikájához. A britek egyre hangoztatták a Fehér Könyv szerinti kötelezettségeiket, a Közel-Kelet biztonságának és stabilitásának fontosságát, a szállítás, az elhelyezés és az irányítás nehézségét, az áthaladási útvonalak miatt Törökországgal és más országokkal esetleg kialakulható diplomáciai nehézségeket.269 Továbbra is mereven ragaszkodtak álláspontjukhoz, pedig nagy nyomás nehezedett rájuk, főleg az

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1215.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/