1222 NEMZETKÖZI REAGÁLÁS ÉS KÖZBELÉPÉS

eredményes.298 Ahogyan Barlas a háború után felhívta rá a figyelmet, a tagok közti véleményeltérésekből sok összetűzés adódott. Jeruzsálemmel és Isztambullal „főleg a különféle szervezetek képviselői révén tartották a kapcsolatot, mindegyik külön-külön"299.

Nem sokkal a németek magyarországi bevonulása előtt a jeruzsálemi Jewish Agency Segélyező és Mentőbizottságának vezetője, Yi-tzak Gruenbaum felkérte Lichtheimet, hogy alakítson a jeruzsálemihez és az isztambulihoz hasonló „segítő- és mentőbizottságot". lichtheim 1944. március 6-án meg is próbálkozott az alapítással, de nem járt sikerrel.300 Állítólag nem volt alkalmas a Gruenbaum által neki szánt vezető posztra. Politikailag és személyesen is sokakkal rosszban volt a többi szervezetek vezetői közül, és állítólag meg volt győződve arról, hogy minden mentőakció reménytelen.301 Különösen keserűen nyilatkozott Barlasról, akit azzal vádolt, hogy a Jewish Agency európai ügyvezető alkirályának tartja magát.302 Gruenbaum 1945. március 23-án tett egy utolsó és ugyancsak sikertelen kísérletet, több mint egy hónappal a budapesti zsidók felszabadulása után. Egy Lichtheimnek küldött táviratban hangsúlyozta: javaslata azt célozza, hogy az emberek ne mondhassák: „összehangoltság híján az utolsó pillanatban sem éltek igazán a mentési lehetőségekkel"303.

Hozzáértő és tekintélyt szerzett központi vezetőség irányításával növelni lehetett volna a különféle szervezetek hatóerejét; és hatékonyabb cselekvési móddal lehetett volna felváltani azt a bürokratikus módszert is, amellyel a népirtásról szóló híreket kezelték, valamint azokat a lényegében erőtlen intézkedéseket, amelyekkel a szenvedések enyhítésén fáradoztak.304 De alighanem ez sem változtatott volna a náci érdekszférába eső zsidó emberek végső sorsán: a zsidók tragédiája nem szervezeteik vezetőinek tehetetlenségén múlt, hanem azon, hogy az emberek támasz nélkül magukra maradtak a háborúban. Némely zsidó vezető a mentés sürgető feladatait alkalmanként alárendelte a zsidók jövője és egy zsidó állam létrehozása körüli gondoknak,305 de nem ez tette őket cselekvésképtelenné. Visszatartotta őket az anyagi eszközök hiánya, az, hogy nem volt fizikai lehetőségük a szórványzsidóság elérésére, hogy nem volt diplomáciai státusuk, hogy korlátozta őket a britek palesztinai uralma és legfőképpen: helyzetük nem indította cselekvésre a szövetségeseket. Bár a zsidókat a modern tudomány valamennyi eszközével felszerelt ellenség szánta a teljes megsemmisítésre, a Nagy Szövetség vezetői ritkán törődtek a zsidó vezetőknek a zsidók nevében megfogalmazott kéréseivel, már ha törődtek velük egyáltalán. Nem kis rábeszélőképességgel bizonygatták, hogy a zsidók megmentésének legjobb útja: a náci Németország mihamarabbi legyőzése. Csakhogy mire végül elérkezett a győzelem, közel

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1222.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/