1278 FELSZABADULÁS, JÓVÁTÉTEL, MEGTORLÁS

gyarországi zsidóság katasztrófájával. Az elsőben Siegfried Seidl volt a vádlott. Seidl előbb a theresienstadti koncentrációs tábor parancsnokaként, később a magyarországi Eichmann-féle Sonderkommando egyik vezetőjeként működött. A végleges megoldás programjának szakértőjeként különösen a székesfehérvári, egri, marosvásárhelyi, mátészalkai és nyíregyházi terület zsidóinak összeterelésében és deportálásában volt tevékeny. Seidlt háborús és népellenes bűntettekben marasztalták el, és 1946. október 4-én Bécsben kivégezték.

A második perben Franz Novak állt a bíróság elé, egy SS-százados, aki Eichmann szállítási tisztje volt, és összekötőként szolgált közte és a Birodalmi Szállítási Minisztérium között. E minőségben elsősorban az ő feladata volt a deportálóvonatok megszervezése. Novak tizenöt évig élt háborítatlanul Ausztriában a háború után, míg végül 1961-ben letartóztatták. Először 1964 novemberében ítélkeztek felette, és alacsonyabb rendű vádpontban találták bűnösnek: a bevagonírozás közbeni brutalitásban; a vád ugyanis megállapította, hogy Novak tudott arról, hogy az áldozatokat elegendő élelem és víz nélkül zsúfolták be a vagonokba. Mivel a tömeggyilkosság vádja alól mentesült, így csak nyolcévi börtönre ítélték. Fellebbezés után a bécsi Oberlandesgericht (fellebbviteli bíróság) megsemmisítette az ítéletet, és új pert rendelt el. Az 1966 szeptemberében tartott második per után 1966. október 6-án a bíróság elrendelte Novak szabadon bocsátását, mivel az esküdtszék holtpontra jutott a tekintetben, hogy Novak megtagadhatatlan parancsra cselekedett-e. Novakot harmadízben azután fogták perbe, hogy a bécsi Oberlandesgericht az esküdtszék „elégtelen jogi felvilágosítása" alapján érvénytelenítette a felmentő ítéletet. Ennek a pernek az eredményeképpen, amely 1969. december 20-án kezdődött, Novakot ismét egy rendbeli bűntettben találták bűnösnek, és kilencévi börtönbüntetésre ítélték. Ám az Oberlandesgericht újra egyetértett a védelem fellebbezésével, és 1971 augusztusában újabb pert rendelt el. A negyedik per 1972 márciusában folyt le, és az esküdtszék ugyanúgy foglalt állást, mint az első perbeli elődje. így „a halál állomásfőnöke" egyeden vádpontban, „tehervagonok túlzsúfolásában" marasztaltatott el, és 1972. április 13-án hétévi börtönbüntetésre ítélték.120

A magyar zsidóság elpusztítása tekintetében fontos volt Walter Deja-co és Fritz Kari Ertl SS-tisztek és építészek 1972-es bécsi pere is; ők voltak a tervezői az auschwitzi gázkamráknak és krematóriumi kemencéknek. Dejaco, holott 1961-ben feljelentés érkezett ellene az osztrák hatóságokhoz, tíz éven át továbbra is szabadon élhetett. Az 1972. január 18-án kezdődött tárgyalás után mindkét vádlott felmentést kapott a gyilkosság vádja alól, és március 10-én elbocsátották őket az őrizetből. Az

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1278.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/