1280 FELSZABADULÁS, JÓVÁTÉTEL, MEGTORLÁS

vetségesek, sem a magyarok. Meglehetősen kényelmes körülmények között tartották amerikai őrizetben, és csak tanúként szerepeltették Veesen-mayer perében. Barátai és a vele rokonszenvezők előszeretettel hivatkoznak arra, hogy 1944. július 7-én leállította a deportálásokat, és így megmentette Budapest zsidóságát, ám gondosan elhallgatják azokat a tetteit, illetve ezek hiányát, amelyek lehetővé tették a német-magyar zsidótlaní-tók számára, hogy a magyar vidéket néhány hónapleforgása alatt juden-ránné tegyék.127

A háborús és emberiségellenes bűnökért perbe fogottak, különösen Nyugat-Németországban és Ausztriában, csak törtrészét alkotják azoknak a náciknak és SS-tagoknak, akik ilyen-vágy olyan mértékben cselekvő részesei voltak a zsidókérdés „megoldásának". Ebben a szövetségesek, valamint Németország és Ausztria kormányai a vétkesek, hiszen az ő feladatuk volt a háborús bűnesetekkel kapcsolatos vádemelés. Noha a háború alatt a szövetségesek nem vettek részt semmiféle mentőakcióban, „ünnepélyesen elhatározták, hogy a (zsidók elleni bűntettekért) számadással tartozók ne kerülhessék el a megtorlást". A háború után újonnan megfogalmazódott nemzeti érdekeik kibontakoztatása azonban előbbre-valónak bizonyult. A nyugati szövetségesek igyekeztek az általuk ellenőrzött területeken demokratikus, antikommunista rendszereket kiépíteni, a szovje-tek pedig a saját felfogásuk szerinti „népi demokratikus" és „antiimperialista" kormányok felállításáról gondoskodtak. Politikai és ideológiai céljaiktól vezérelve, hamarosan kibújtak fenti kötelezettségeik alól.

A szövetségesek, a német és osztrák közvélemény megbétátése és az általuk kívánt irányba mutató politikai előrehaladás gyorsítása érdekében egyre inkább tartózkodtak attól, hogy eljárást indítsanak a végleges megoldás programjában részt vállalt több ezernyi ember ellen, és a már elítéltekkel szemben is egyre elnézőbbekké váltak. A megszálló hatóságok, majd utóbb az illetékes kormányok által adott amnesztiák következtében sok elítélt nácinak enyhítették a büntetését, sokan nem is kerültek börtönbe, mert még a büntetés megkezdése előtt szabadon bocsátották őket. A szövetségesek viselkedése ugyan nem jelentette azt, hogy megbocsátották vagy elfogadták volna a zsidók megsemmisítésével elkövetett bűnüket, de az általuk követett magatartás mégis a pillanatnyi érdek győzelmét jelentette az erkölcsösség és az igazságszolgáltatás felett.

Jegyzetek

1. A budapesti zsidók felszabadulásának egyes részleteiről lásd Lévai, Fekete könyv, 257-260. o. és Ilona Benoschofsky: „The Position of Hungárián Jewry After the Liberation." HJS, 3:237-260. o.

2. A Vörös Hadsereg által felszabadított magyar zsidók közül sokat a Szovjet-

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham1280.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/