A TELEKI-KORSZAK 159

előtt népszerűsítik Németországot, melynek agresszív elképzeléseit félelemmel vegyes helyesléssel figyelték, magánúton viszont folyamatosan biztosítják a nyugati szövetségeseket afelől, hogy Magyarország mindenképpen megőrzi szuverenitását és függetlenségét. Ezt a kettősséget példázta Magyarország kétértelmű magatartása történelmi szövetségese, Lengyelország iránt. Telekinek ahhoz, hogy Romániától visszaszerezze Erdélyt, szüksége volt a Harmadik Birodalom rokonszenvére és pártfogására, s ezért 1939 júliusában tudtára adta Hitlernek, hogy egy általános konfliktus esetén Magyarország a tengelyhez igazítja politikáját. De egy második levelében arról értesítette őt, hogy Magyarország erkölcsi megfontolások alapján nincs abban a helyzetben, hogy hadműveletekbe kezdjen Lengyelország ellen. A németek haladéktalanul válaszoltak, és ez a válasz fenyegető volt. Erre 1939. augusztus 8-án Csáky minden felhatalmazás nélkül tudatta Ribbentroppal, hogy Teleki leveleit tekintsék semmisnek. A Birodalom ennek ellenére bizalmatlansággal tekintett a magyar politikára, és ennek jelzése végett egyes hadianyagok szállítását leállította. A tilalmat csak akkor oldották fel, amikor Magyarország közölte, hogy nem tesz semlegességi nyilatkozatot.64 Amikor a második világháború küszöbén Németország nyomás alá vette Lengyelországot Danzig ügyében, Magyarország azt tanácsolta Lengyelországnak, hogy engedjen. Viszont az is tény, hogy amikor Németország szeptember l-jén, egy héttel a Hitler-Sztálin-paktum megkötése után Lengyelország megtámadásával kirobbantotta a második világháborút, Magyarország nem engedélyezte, hogy német csapatok vonuljanak át az ország területén. Magyarország megfogadta Ribbentrop tanácsát, amely úgy szólt, hogy „tartson nyitva a magyar kormány minden lehetőséget"65, nem tett tehát formális semlegességi nyilatkozatot, viszont amíg a harcok folytak, szigorúan távol tartotta magát a konfliktustól, közben pedig rokonszenvet tanúsított Lengyelország iránt, megnyitotta határait, és kb. 60-80 000 menekülőt fogadott be, akiknek nagy része katona volt.66 Horthy kormányzónak gondot okozott, hogy nem tekinti-e majd barátságtalan lépésnek Németország ezt a nagylelkűséget, s nem szerette volna kockára tenni a német támogatást Trianon revíziója tekintetében, ezért sietve megnyugtatta Hitlert, hogy Magyarország továbbra is hűséges barát marad. 1939. november 3-án kelt levelében a kormányzó emlékeztette a Führert, hogy az első világháborús összeomlás óta Magyarország igaz barátja Németországnak, rámutatott, hogy a Németország iránti nagyrabecsülés jele, hogy oly sok német származású személy került a legmagasabb kormányzati és katonai posztokra. A hűség további bizonyítékaként Horthy aláhúzta, mennyire kívánatos fellépni a Szovjetunió ellen, végül biztosította a Führert, hogy

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham159.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/