A TELEKI-KORSZAK 175

lentétes katonai törekvései előtérbe állították Jugoszlávia kérdését, amelynek magyar vonatkozása is volt.

A magyarok egyszeriben dilemmába kerültek. Égtek a vágytól, hogy az első világháború végén Jugoszláviához csatolt területeket visszaszerezzék, miközben néminemű rosszallással figyelték, hogyan terjeszkedik Németország Közép-Európában. Bekebelezte Ausztriát, feldarabolta Csehszlovákiát, legyőzte Lengyelországot, és gyakorlatilag megszállása alá helyezte Romániát. Ebben a helyzetben Jugoszlávia, amely a kisantant utolsó mohikánja és egyetlen sértetlen tagja volt, a magyarok szemében kettős minőségben lett fontos, egyrészt mint olyan ország, amely kapcsolatot jelenthet a Nyugat felé, másrészt mint amely esetleg bevonható egy olasz-magyar tömbbe, s egy ilyen tömb megkísérelhette, hogy a Harmadik Birodalom további terjeszkedésének útját állja.

A magyarok számot vetettek mindeme történelmi, katonai és politikai realitásokkal, és egy meglehetősen ellentmondásos irányvonalat érvényesítettek. Alighogy Észak-Erdélyt bekebelezték, kérlelni kezdték Berlint, hogy segítsen területi revíziót végrehajtani és megkaparintani Jugoszlávia magyarlakta részeit.116 Egyidejűleg érintkezésbe léptek a jugoszlávokkal, diszkréten tájékoztatták őket elképzeléseikről, területi igényeikről és arról, hogy a két országot érintő témákat közvetlen tárgyalások útján kívánják rendezni. Vagyis a tengely közvetítése nélkül. Ezeknek a diplomáciai ügyeskedéseknek az árnyékában magyar részről olyan tervek készültek, hogy amennyiben Jugoszláviát akár Németország, akár Olaszország megtámadná és ennek következtében az szétesne, akkor miképpen tehetnék rá a kezüket a magyarlakta területekre és Horvátországra.

Ezekkel a tervekkel egyidejűleg csöndes diplomáciával próbálták felmelegíteni a kapcsolatokat Jugoszláviával.117 A szeptemberi és októberi óvatos közeledés decemberre gyümölcsöt érlelt, amikor is sikerült „békét és örök barátsági szerződést" kötni a jugoszlávokkal.118 A szerződés kimondta, hogy a két fél „konzultációt folytat egymással minden olyan kérdésben, amely nézetük szerint kihat kölcsönös kapcsolatukra". Született egy szóbeli megállapodás is arról, hogy a jugoszlávok megteremtik a kellő kulturális lehetőségeket a magyar kisebbség számára a Vajdaságban. A németek és az olaszok magától értetődően lépést tartottak ezekkel a fejleményekkel, minthogy a tengelyhatalmak egyik fő célja az volt, hogy Jugoszlávia is csatlakozzék a háromhatalmi paktumhoz. 1941 márciusában diplomáciai válság támadt, s a magyarok riadtan értesültek azokról a híresztelésekről, hogy a németek állítólag felajánlották Jugoszláviának, hogy amennyiben csatlakozna a paktumhoz, garantálják területi integritását. Egy ilyen alku áthúzta volna a magyar területi revízió tervét. Az új külügyminiszter, Bárdossy László119 felhívta Berlin figyelmét, hogy „a

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham175.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/