22 A PUSZTULÁS ELŐJÁTÉKA

különfélébb jelentősebb szervezetek és felekezetek képviselői üdvözölték s biztosították hűségükről. A zsidó küldöttség november 20-án, Polnay Jenő vezetésével tette tiszteletét, és némileg gyászosan arról biztosította Horthyt, hogy a magyar zsidóság „lelkes bizalommal" tekint országlása elé.59

A szövetségesek nyomására, akik aránylag kielégítően képviseleti, nem Habsburg-rezsimmel kívánták megkötni a békét, a Friedrich-kor-mány november 24-én Huszár Károly mérsékeltebb koalíciós kormányánakadta át a helyét. A szocialisták először elvállaltak két kisebb jelentőségű tárcát, de 1920. január 15-én kiléptek az ellenforradalmi kormányból, mindössze tíz nappal a nemzetgyűlési választások előtt. Jóllehet a Friedrich-féle választójogi rendelet (1919. november 17.) viszonylag korlátozott választójogot írt elő, a választásokat a fehérterror tetőzésének megfélemlítő légkörében, a baloldali erők részvétele híján tartották. A kommunistákat természetszerűleg kizárták, a szocialisták pedig a bojkott mellett döntöttek.

Az új nemzetgyűlés, padsoraiban túlnyomórészt konzervatív, agráriá-nus és magukat fennhangon „kereszténynek" deklaráló képviselőkkel, február 16-i ülésén úgy határozott, hogy véget vet Magyarországnak az 1723-as Pragmatica Sancticfoól és az 1867-es kiegyezésből következő, a Habsburgokhoz fűződő kapcsolatának. Abbeli szándékában, hogy egyszer s mindenkorra félretegye a dinasztikus kérdést, a nemzetgyűlés március l-jén Horthyt kormányzóvá választotta 131 szavazatával 7 ellenében, amelyek Apponyi Albert grófot támogatták. Horthy azt a József főherceget váltotta fel, akit a Friedrich-kormány röviddel beiktatása után Károly király magyarországi kormányzójává emelt. A dinasztikus kérdés azonban a teljes Horthy-korszakban fennmaradt. Horthynak ugyan sikerült megakadályoznia, hogy Károly visszanyerje a magyar trónt, de sem ez, sem az , nem oldotta meg a dinasztikus kérdést, hogy a nemzetgyűlés 1921. november elején trónfosztási törvényt alkotott, továbbá maga Károly király is meghalt 1922. április l-jén Madeira szigetén.

Kormányzói minőségében Horthy gyakorlatilag „uralkodói" jogokat szerzett, csupán új nemesi címeket nem alkothatott, és az apostoli korona védnökségét sem gyakorolhatta a római katolikus egyház fölött. Államfőként azonban kinevezhette és felfüggeszthette a miniszterelnököt; összehívhatta, elnapolhatta és feloszlathatta az országgyűlést; halasztó hatállyal megvétózhatta a törvényhozási határozatókat. Sok jogköré származott „legfelsőbb hadúri" pozíciójából is.

Apponyi csöppet sem irigylésre méltó feladata volt néhány héttel korábban, hogy annak a magyar küldöttségnek az élére álljon, amely átvette Párizsban a szövetségesek békefeltételeit. Ezeket már a Simonyi-Sema-

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham22.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/