HETEDIK FEJEZET oc - " . .. . . -—-güg):

A KÁLLAY-KORSZAK

Kállay politikája

KÁLLAY 1942. március 9-i miniszterelnöki kinevezésével a politikai inga Bárdossy nyíltan németbarát irányzatáról ismét Teleki óvatos anglofíl vonalára lendült. Nem volt könnyű érzékelni ezt a kormány összetételéből1 vagy Kállay döntéseiből, nyilatkozataiból, amelyeket az első tíz hónapban tett. Jagow, a budapesti német követ a külügyminisztériumnak küldött jelentésében az új miniszterelnökről a következő értékelést adta:

Kállay alapjában apolitikus egyéniség, és a legutóbbi néhány évben sem a belpolitikában, sem a külügyekben nem volt aktív. A nemzetiszocializmust „idegen koncepciónak" tartja, és bensőleg nem rokonszenvez vele. Ennek ellenére Németország tekintetében kétségtelenül elődje politikáját fogja folytatni.2

Jó oka volt Jagownak, hogy ezt a véleményt alakítsa ki, mert Kállay miniszterelnöki .minőségében először március 19-én állt a nyilvánosság elé, és megnyugtatta a németeket, hogy a háború a „mi háborúnk", és hogy Magyarország harcolni fog az érdekeiért. Nem sokkal utóbb több száz baloldalit, köztük jó néhány szociáldemokratát letartóztattak, lecsuktak vagy büntetőszázaddal a frontra küldtek.3

Kállay Miklós ősi középnemesi család sarjaként a Szabolcs megyei Nyíregyházán, a 11. század óta fennálló családi birtokon született 1887-ben. A jóképű, tipikus magyar úr Horthy személyes barátja volt, akinek politikájával és nézeteivel általában egyetértett. Egyetemeinek elvégzése után (Genf, Párizs és Budapest egyetemein tanult, a politikai tudományokból szerezte doktorátusát) politikai pályájának első 18 évét a megyei közigazgatásban töltötte, ahol a főispánságig vitte. A gazdaság és különösen a mezőgazdaság érdekelte, ehhez értett, ezért Gömbös földművelésügyi miniszteré volt 1932. október 1. és 1935. január 9. között. 1937-ben Horthy egyszerre felsőházi taggá és árvíz- és öntözésügyi hivatali elnökké nevezte ki, ami jól tükrözte, mennyire tisztelte és csodálta.4 Noha egyáltalán nem volt a nácik és még a németek híve sem, Kállay az arisztokrata-dzsentri rend tipikus képviselőjeként elkötelezte magát a

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham222.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/