238 A KÁLI AY-KORSZAK

síteni velük szemben, és hogy a lakosság távol tarthassa magát tőlük;

- az illetékes német szervezet révén azonnal kezdjék meg a deportálást és elszállítást keletre.50

Bármennyire tüsténkedett is a jobboldal, a miniszterelnök tántoríthatatlanul kitartott politikája mellett. Elhatározásában, hogy a korábbinál függetlenebb vonalat vigyen, megerősítette őt a magyar és a német haderő januári és februári katasztrofális veresége is.

A katonai kudarc után nem sokkal Kállay és szűkebb köre a kormányban egész sor félhivatalos politikai és diplomáciai lépést kezdeményezett, hogy megpróbáljon tisztes kiutat találni a háborúból, és ismét helyreállítsa Magyarországnak mint nem hadviselő félnek a státusát. Ilyen értelmű tapogatózások kezdődtek a nyugati szövetségesek irányában a semleges országok fővárosaiban, Isztambulban, Bernben, Lisszabonban és Stockholmban. 1943 tavaszán a külügyminisztérium politikai osztályának munkatársa, a náciellenes beállítottságú Szegedy-Maszák Aladár Stockholmban tett látogatást, látszólag azzal a céllal, hogy ott találkozzék Böhm Vilmos szociáldemokrata politikussal, aki közvetlenül az első világháború után vezető szerepet játszott Magyarország politikai életében, s ezt a látogatást felhasználta arra, hogy érintkezésbe lépjen az angolokkal. Böhm maga is az angoloknak dolgozott, rendszeresen készített szemléket a magyar sajtóból a részükre. Bernben az ottani magyar követ, Ba-kách-Bessenyey György folytatott tárgyalásokat, elsősorban a berni amerikai követség egyik vezető tisztviselőjével, Royall Tylerral, aki a harmincas években mint a Népszövetség pénzügyi megbízottja tartózkodott Budapesten. Ám a legfontosabb kapcsolatok Isztambulban létesültek, itt egész sor tekintélyes magyar közéleti személyiség dolgozott a fent említett célok érdekében, sokszor egymástól függetlenül. így a befolyásos magyar napilapnak, a Magyar Nemzetnek külföldi tudósítója, Frey András, azután Szent-Györgyi Albert és Mészáros Gyula professzorok. Az utóbbi már 1943 február-márciusában érintkezésbe lépett bizonyos személyekkel, akikről úgy gondolta, hogy a nyugati szövetségesek isztambuli képviselői (valójában azonban német ügynökök voltak, s Mészáros, aki feltehetőleg kétfelé játszott, kettős ügynök volt, informálta őket) . 51 Fontos szerepet kapott ezekben a tapogatózásokban Veress László, aki rendszeresen ingázott Budapest és Isztambul között, és az ankarai brit követtel, Sir Hugh Knatchbull-Hugessennel tartott fönn kapcsolatot.52 Magyar részről megpróbálták a Vatikánt is megnyerni, hogy segítsen kapcsolatot kiépíteni a nyugati szövetségesekkel. Az egykori londoni ma

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham238.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/