A KÁI1 .AY-KORSZAK 249

vábbra is „gyáván, erélytelenül, kétértelműén" politizált, hogy a történetírásban hosszabb ideig vallott véleményt idézzünk.89 Ez aZ irányvonal a magyar nemzet szempontjából nem volt ugyan végzetes, de akaratlanul is megpecsételte a magyarországi zsidóság sorsát.

Ami pedig Kállay személyes sorsát illeti, amikor végül a németek megszállták Magyarországot, ő a budapesti török követségre menekült. Az 1944. október 15-i Szálasi-puccs után el kellett hagynia menedékhelyét, s nem sokkal utóbb Mauthausenba deportálták. A háború után előbb Rómában telepedett le, majd 1951 -ben átköltözött Amerikába. New Yorkban halt meg 1967. január 14-én, 80 éves korában.

Jegyzetek

1. A Kállay-kormány március 9-én alakult meg, nagyjából ugyanabban az összetételben, minta Bárdossy-kabinet. A kormánylista a következőképpen festett: belügyminiszter - Keresztes-Fischer Ferenc; honvédelmi miniszter - Bartha Károly; igazságügy-miniszter - Radocsay László; kereskedelmi és közlekedésügyi, továbbá iparügyi miniszter - Varga József; pénzügyminiszter - Reményi-Schneller Lajos; vallás- és közoktatásügyi miniszter - Hóman Bálint; közellátási miniszter - Győrffy Ben-gyel Sándor; földművelésügyi miniszter-báró Bánffy Dániel; propagandaminiszter -Antal István. A kormány tagjai közül csak Keresztes-Fischer, Radocsay, Varga és Bánfíy volt igazán hű Kállayhoz.

1943. július 24-ig Kállay a külügyminiszterséget is megtartotta magának, majd ezt a tisztséget hívének, Ghyczy Jenőnek adta át. Amikor a kormány megalakult, a németek attól tartottak, hogy a külügyminiszteri tárcát a minisztérium sajtófőnöke, Ul-lein-Reviczky Antal kapja meg, holott ők Bárdossy kinevezése érdekében buzgólkodtak.

2. Mario D. Fényo: Hitler, Horthy and Hungary. Yale University Press, New Ha-ven, 1972, 61.0.

3. Uo., 64. o.

4. C. A. Macartney, 2:82.

5. Kállay szerint miniszterelnöki kinevezésének másnapján találkozott Lukács Bélával, a kormánypárt elnökével és más vezetőkkel, akik tudomására hozták, sem nem számíthat a párttagság támogatására, sem nem kormányozhat hatékonyan, ha nem szegődik az ő németbarát irányvonaluk mellé. Konkrétan - állítja Kállay - ahhoz kötötték támogatásukat, hogy Kállay 1. tegyen engedményeket a közvéleménynek a zsidókérdésben; 2. tegyen Németországnak elkötelezett nyilatkozatokat, és 3. oszlassa el Gömbös híveinek aggodalmait. Nicholas Kállay: Hungárián Premier. Columbia University Press, New York, 1954, 66-69. o.

6. Jagow 1942. június 12-i távirata a német külügyminisztériumnak. A Wilhelm-strásse és Magyarország. Szerk.: Ránki György, Pamlényi Ervin, Tilkovszky Lóránt, Juhász Gyula. Kossuth, Bp., 1968,488. dok.

7. Sulyok Dezső: A magyar tragédia. A szerző kiadása, Newark, 1954, 477. o. Lásd még Kari Werkmeister 1942. szeptember 26-i, alább hivatkozott nyilatkozatát.

8. Lásd például A. I. Puskásnak, a magyar származású szovjet szerzőnek Magyarország a II. világháborúban c., oroszból magyarra fordított munkáját, Kossuth, Bp., 1971. Lásd különösen 158-162. o.

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham249.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/