AZ ELSŐ TÖMEGDEPORTÁLÁSI TERVEK 278

külügyminisztérium gazdasági szakértőivel, elsősorban dr. Kari Clodi-usszal, a gazdaságpolitikai osztály helyettes vezetőjével. 1942 június-jú-liusában már a negyedik gyalogoshadtest parancsnoka, pécsi székhellyel, majd átvezényelték Ukrajnába, a második magyar hadsereghez. Alakulata a Don mentén, Voronyezs térségében helyezkedett el, s 1943-ban jórészt a második magyar hadsereggel együtt elpusztult. Amikor a németek megszállták Magyarországot, Edmund Veesenmayer, az új követ és birodalmi főmegbízott őt szemelte ki a honvédelmi miniszter helyetteséül. Úgy jellemezte Heszlényit, hogy „egyike a legkitűnőbb katonáknak, és rendkívül nagy tekintéllyel rendelkezik a hadseregben". S azt is hozzátette, hogy „politikai szempontból makulátlan"3.

1944-ben a katonai helyzet rohamosan romlott, s ekkor Heszlényit az újonnan szervezett harmadik magyar hadsereg élére állították. A zsidókérdéssel kapcsolatban 1944 szeptemberében hívta fel magára újólag a figyelmet. Alakulatai Dél-Erdély megszállt részén állomásoztak, Arad környékén, s ő mint főparancsnok egész sor zsidóellenes rendelkezést adott ki. Egy hónappal később Szálasinak, a Nyilaskeresztes Párt vezérének egyik legfőbb támasza volt az október 15-i puccs során (lásd a 26. fejezetet). Egy forrás szerint öngyilkosságot követett el, amikor a vert magyar csapatok már kiszorultak az országból, és Ausztriába vonultak vissza.4

Homlok ugyanolyan politikai nézeteket vallott, mint Heszlényi, és ambíciói is hasonlóak voltak. Késmárkon született, elvégezte a Ludovika Akadémiát, és a vezérkarhoz került. 1927-től 1934-ig katonai attasé volt Párizsban. 1934-ben ismét a vezérkarnál kapott beosztást, egy ideig az 5. osztályt irányította, melynek az volt a feladatköre, hogy a vezérkar elé kerülő kérdések katonapolitikai összefüggéseit elemezze. 1938-39-ben jelentős szerepe volt a kárpátaljai bevonulás előkészítésében. 1941-ben Berlinbe nevezték ki katonai attasénak. Onnét küldött jelentéseiben előre jelezte az orosz-német háború kitörését, és szorgalmazta, hogy Magyarország feltédenül vegyen részt ebben a háborúban a Harmadik Birodalom oldalán. Amikor Németországban bekövetkezett az összeomlás, Ausztriába menekült, s ott az amerikaiak fogságába került. Mivel nem ismerték korábbi tevékenységét, amerikai segítséggel kapott állást a Nemzetközi Menekültügyi Szervezetnél, és Ausztriában dolgozott. 1951-ben áttelepült az Egyesült Államokba, 1952-től 1956-ig a Magyar Nemzeti Bizottság alkalmazottja volt New Yorkban. 1956-ban nyugdíjba ment, és 1963 áprilisában hunyt el ugyancsak New Yorkban.5

Heszlényi a minisztérium ül. csoportfőnöksége vezetőjeként gondoskodott a magyar fegyveres erők anyagi ellátásáról. 1942 januárjában Berlinbe utazott azzal a megbízatással, hogy a Wehrmacht és a német külügyminisztérium illetékeseivel két kérdésben állapodjon meg. Az egyik az

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham278.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/