A MUNKASZOLGÁLAT 303

március 3 l-ig el kell bocsátani valamennyi zsidót, s ugyanezt kell tenni a csendőrségnél. Az elbocsátottakat osszák be munkaszolgálatos-alakula-tokhoz. A minisztériumi osztályvezetők többsége egyetértett ezzel. Bar-dóczy Ferenc alezredes, a 8. osztályvezetője például „etikai érvekkel" támogatta meg a vezérkar álláspontját, kifejtve, hogy ha a zsidókat meghagyják tiszti rangjukban, vagy polgári alkalmazottként továbbra is foglalkoztatják őket, ezzel a minisztérium a második zsidótörvény előírásaival kerül ellentmondásba, amelyekből az következik, hogy a zsidók másodrendű állampolgárok. Mivel tehát a zsidóknak ez a társadalmi helyzetük, már csak „erkölcsileg" is lehetetlen meghagyni nekik a rangjukat. Sem a katonák, sem a polgári lakosság nem tudna azzal a tisztelettel nézni rájuk, ami egy katonatisztnek, egy ranggal bíró embernek kijár.32 A minisztérium különböző osztályain szintén lázas tanácskozások folytak arról, hogy a tervezett harmadik zsidótörvényből milyen következtetéseket vonjanak le, és milyen intézkedéseket tehetnének. A legvégletesebb álláspontra a vezérkar helyezkedett, nevezetesen azt akarta, hogy a lehető legszigorúbb intézkedések tétessenek meg. Bartha azon a nézeten volt, hogy a minisztérium olyan értelemben befolyásolja a törvényalkotást, hogy a magas kitüntetésekkel dekorált zsidó tűzharcosokkal tegyenek kivételt. A fegyelmi ügyekkel és kitüntetésekkel foglalkozó osztály vezetője, Hindy Iván ezredes ezzel szemben azon fáradozott, hogy zsidó és zsidó között ne tegyenek különbséget. Ellenzett mindennemű kivételezést, és azt hangoztatta, hogy a zsidókérdésnek a hadseregben mindössze egyeden megoldása létezik, éspedig a teljes zsidódanítás.33

A hadsereg szélsőségeseinek álláspontját visszhangozták a szélsőjobboldali pártok képviselői a parlamentben, 1940 novemberében. Főleg a Nyilaskeresztes Párt képviselői tűntek ki gyűlölködő követeléseikkel. Szőllősi Jenő például azt indítványozta, hogy a kormány „szervezzen becsületes munkaszolgálatot, szorítsa rá őket munkára, és ne okozzon az államnak felesleges pénzügyi kiadásokat, és ne okozzon a falu népének erkölcsi megbotránkozást", - majd felszólította a kormányt, hogy szüntesse meg „a zsidó munkatáborokban tapasztalt szörnyű állapotokat", mégpedig úgy, hogy „a zsidókat nagy táborokban a falu lakosságától távol szállásolják el, és komoly katonai fegyelem alatt komoly munkát végeztetnek velük". Gosztonyi Sándor azt ajánlotta, hogy a munka nélküli keresztényeknek szervezzenek közmunkát és a számlát fizettessék meg a zsidósággal. A nemzet két nagy társadalmi problémával néz szembe, az egyik a munkanélküliség, a másik a „zsidók kivételes helyzete", s ezt a két problémát együtt és egymással összekapcsolva kell megoldani, hangoztatta Gosztonyi. Matolcsy Tamás szerint a zsidókat nem munkatáborba, hanem internálótáborba kell küldeni, s öccse, Má

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham303.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/