342 A MUNKASZOLGÁLAT:

mélyzetet kaptak.165 A Cservenkán maradtak őrzését egy SS-egység vette át.166

Vérfürdő 1944. október 7-8-án. Cservenkán a zsidó munkaszolgálatosokat a Gläser Welker Rauch téglagyárban szállásolták el. Október 7-én futótűzként terjedt el a hír, hogy Zomborban a németek elutasították a parancsnok ellátmánykérelmét, ami arra utal, hogy elhatározták a zsidók likvidálását, mert így akarják szabaddá tenni az utat a visszavonuló tengelycsapatok előtt. Rettegésben és félelemben tel el az egész nap. Az SS meg akarta törni a zsidók lelkierejét, és teljesen el akarta csigázni ezeket az embereket, hogy aztán könnyűszerrel végezhessen velük. Egész nap válogatott kínzásokat kellett elszenvedniük, ide-oda hajtották őket. Este kilenckor tértek vissza a téglagyárba, de alig másfél órával később ismét felverték őket.

Magyar őreik kifosztották az embereket, mielőtt átadták volna őket a németeknek. Az SS megparancsolta nekik, hogy rakják le minden maradék értéküket, húzzák le az ujjukról még a jegygyűrűt is, majd húszasá-val-harmincasával egy hatalmas gödörhöz parancsolták őket, amely a téglagyártáshoz szükséges alapanyag tárolására szolgált. A gödröt nem sokkal azelőtt 50 zsidó és jó néhány Jehova tanúja munkaszolgálatossal ásatták nagyobbra.167 A tömegmészárlás egyik életben maradt áldozata168 a következőképpen emlékezik vissza arra, ami azután történt:

A gödör lehetett vagy 40-50 m hosszú és 8-10 m széles, a mélysége jó másfél méter... Az egyik végén négy SS-katona állt. Kettő kísérte az áldozatokat, kettő pedig lőtt. Húszat az egyik oldalon lőttek le, húszat a másikon... Három méterről tüzeltek... Én mindezt saját szememmel láttam. Aztán én is sorra kerültem. Az SS odalépett hozzám, lőtt, aztán továbbhaladt. Én is megkaptam a járandóságomat, a golyót...1 9

Október 8-án hajnali 4 óra tájban ért véget a lövöldözés, addigra 700-1000 zsidót lemészároltak.170 Egy órával később, akik életben maradtak, az SS őrizetében elindultak Zombor felé. De a vérengzés még nem fejeződött be. Oszivác közelében egy motorkerékpáros német katona agyonlőtt az út szélén pihenő néhány zsidót. Később magyar katonák zúdítottak a menetoszlopra tüzet egy vasúti szerelvényből. Jó néhányan lelték halálukat Zomborban, majd az úton Zombor és Bezdán között.171 Végül október 12-én megérkeztek Bajára, amely június óta nem látott zsidót.

Még Baján időztek, amikor a nyilasok, a németek támogatásával, október 15-én államcsínyt hajtottak végre. A helyzet még rettenetesebbé vált nemcsak a munkaszolgálatosok, hanem a budapesti zsidók számára is. Bajáról Bonyhádra hajtották őket, ahol sokan életüket vesztettek, majd pedig Szentkirályszabadjára. Itt Marányi alezredes, aki ismét a parancs

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham342.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/