TIZENEGYEDIK FEJEZET

OC ==SO

ÚTON A PUSZTULÁS FELÉ

A német megszállás előzményei

A MAGYARORSZÁG MEGSZÁLLÁSÁRA vonatkozó német döntés egy sor összetett politikai-katonai tényező eredője; ezek közül a „megoldatlan" zsidóprobléma, noha fontos volt, mégsem játszott döntő szerepet. Olaszország 1943 júliusában vált ki a tengelyszövetségből; a Vörös Hadsereg keleten feltartóztathatatlanul tört előre; Észak-Afrikában, Szicíliában és Dél-Olaszországban a nyugati szövetségesek sorozatos győzelmet arattak - mindez a Harmadik Birodalom vezetőit arra késztette, hogy mindenáron biztosítsák kelet-európai szövetségeseik abszolút hűségét és engedelmességét. Különösen aggasztották őket a magyarországi politikai fejlemények, főként Kállay Miklós miniszterelnökségének második évében.

A németek jól tudták, hogy Kállay megpróbál - saját megbízottai és a semleges hatalmak közvetítése révén - kapcsolatot teremteni a nyugati szövetségesekkel. Bosszantotta őket, hogy Magyarország nem hajlandó teljes mértékben hozzájárulni a háborús erőfeszítésekhez. További olaj volt a tűzre, hogy a magyarok halogató taktikához folyamodtak, válaszul arra a gyakori sürgetésre, hogy gyors „megoldást találjanak a magyarországi zsidókérdésre".

A magyar kormány ellenszegülése azután vált teljesen nyilvánvalóvá, hogy a második magyar hadsereg 1943 januárjában Voronyezsnél megsemmisítő vereséget szenvedett. Az összeomlást követően a kormány mpg erősebben követelte, hogy fegyveres erői maradványait vonják vissza az orosz frontról, és bízzák meg a magyar határok védelmével.

Kállay jobb légkört akart teremteni a nyugati szövetségesekkel folyó érdemi tárgyalásokhoz, s valószínűleg lelkileg is fel akarta készíteni az országot a háborúból való esetleges kiválásra - ezért 1943-ban egy sor olyan intézkedést léptetett életbe, amelyek nyilvánvalóan bosszantották a németeket. Enyhített a cenzúrán, aminek következtében az ellenzéki sajtó és politikusok nyíltan, néha hangosan követelték a háborúból való kiválást; elismerte a Badoglio-kormányt; megpróbálta megtisztítani a külkép

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham371.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/