A SZTŐJAY-KORMÁNY 415

met követelések teljesítésében. Saját kezdeményezésére és az ezernyi feljelentés nyomán33 Koltay irodája készítette el a zsidó újságírók, ügyvédek és egyéb szabadfoglalkozásúak neveit tartalmazó listákat. Az összeírtak-nak a Rabbiképző Intézet Rökk Szilárd utca 26. alatti helységében kellett jelentkezniük „átmeneti táborba" (sokuk számára ez volt az első megálló Auschwitz felé). A listákat átadták a Zsidó Tanácsnak, amely a katonai jellegű behívókat kénytelen volt kiküldeni a listán szereplő szerencsétleneknek. Jóllehet ezt a feladatot rákényszerítették a Zsidó Tanácsra* a háború alatt és után emiatt szigorúan bírálták (lásd a 14. fejezetet).

Május közepén, amikor elkezdődtek a tömeges deportálások, Hain állambiztonsági rendészete több mint 7000 „rendőrségi vizsgálatot" folytatott le, és 1950 zsidót letartóztatott. Közülük 940-et Hain átadott a németeknek.34 Ezenkívül zsidó áldozataitól kisajátított nagy mennyiségű ékszert és értéket, valamint sok műkincset, köztük El Greco, Goya, Rembrandt, Van Dyck és Rubens festményeit. Az elkobzott tulajdon egy részét Csánky Dénes, a Sztójay-kormány megbízottja vette át; a többit Hain, valamint magyar és német társai sikkasztották el.35 Emiatt és politikai okokból is Baky 1944 nyarán Nagy Valért nevezte ki Hain helyett. Amikor azonban az október 15-i nyilas államcsínnyel Horthyt kiütötték a nyeregből, Haint rehabilitálták, és újból kinevezték az Állambiztonsági Rendészet főnökévé.

1944 júniusában a rendőrség és a csendőrség állambiztonsági szolgálatait egyesítették, és Ugray Gábor csendőr alezredes központi parancsnoksága alá helyezték. Á belügyminisztérium VH/d politikai alosztályaként működő rendőrségi ágazat élére Zurányi Rudolf rendőrtanácsost nevezték ki, miközben a csendőrségi részleg vezetője Beodray Ferenc csendőr alezredes lett. Azért hajtották végre az összevonást, hogy „egyesített vezetés, irányítás és félügyelet alá helyezzék a politikai szervezetek és mozgalmak megfigyelését és felderítését az egész országban"36.

Ennek tevékenységét kiegészítendő, az új Szálasi-kormány a Nemzeti Számonkérő Különítményt is létrehozta, amelynek legfőbb feladata az volt, hogy „gyanús" személyek politikai nézeteit és magatartását vizsgálja. Rövid működése során Orendy Norbert csendőr alezredes parancsnoksága alatt állt.37 A különítmény által vizsgált legfontosabb ügy a magyar ellenállás vezetőié volt, köztük Bajcsy-Zsilinszky Endréé, Kiss Jánosé, Nagy Jenőé és Tartsay Vilmosé. Az utóbbi hármat december 8-án, Bajcsy-Zsilinszkyt december 24-én végezték Iá.38

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham415.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/