438 A ZSIDÓ TANÁCS

ceny a pozsonyi Mentő Bizottság (Va'adat Hatzalah) tagjának, Michael DoV Weissmandel rabbinak „ajánlólevelével" akart az ortodox, a neológ és a cionista frakció bizalmába férkőzni. Weiss bárónőt nem találta meg, ezért csak Kahan és Freudiger ment el a Rabbiképzőbe. Wisliceny megkérte Kahant, hogy várjon az előszobában, s mikor kettesben maradt Freudigerrel, átadta neki Weissmandel héber nyelvű levelét. Weiss-mandel szerint a magyarországi zsidóságra ugyanaz a sors vár, mint a német megszállás alatt álló európai országok zsidó lakosaira, a magyar zsidó vezetők ennek ellenére próbáljanak tovább tárgyalni az ún. „Európa-tervről" Wislicenyvel, „akiben meg lehet bízni"20.

Noha röviddel ezután Kasztner Rezső vette át az SS-szel folytatott tárgyalások irányítását, ami Freudiger és Wisliceny kapcsolatának megla-zulásához vezetett, ahhoz elég szilárd maradt ez a kapcsolat, hogy Freudiger további kedvezményekhez juthasson. Valahányszor Wisliceny visszatért Budapestre egy-egy országrész gettósítási és deportálási programjának befejeződése után, Freudiger mindig felkereste. Bonbonosdo-bozokat hozott, de ezekben nemcsak édesség, hanem a családi ékszerek egy-egy darabja is volt. Amikor az ékszerek elfogytak, készpénz került a dobozokba - két alkalommal 50-50 000 pengőt nyújtott át. Wisliceny, akinek ízlettek a „bonbonok", viszonzásul vidéki gettókból, Nagyváradról, Debrecenből, Sopronból, Pápáról és Székesfehérvárról Budapestre hozatott kb. 80 (főként ortodox) zsidót.21 Ezek szinte valamennyien megmenekültek, miután a Kasztner-csoporttal együtt június 30-án elhagyták Budapestet (lásd a 29. fejezetet). Wisliceny közreműködésével sikerült Freudigernek és családjának 1944. augusztus 9-én Romániába menekülnie.

Hasonló kedvezményekben volt része a magyar zsidóság sok más vezetőjének is. Amikor Reiner Imre, a Magyarországi Ortodox Izraelita Hitfelekezet központi irodájának jogtanácsosa és a Zsidó Tanács vezető tisztségviselője megtudta, hogy idős szüleit a nyíregyházi gettóba zárták, Freudiger társaságában a sváb-hegyi Majestic Szállóba, az Einsatzgruppe állandó székhelyére sietett, hogy panaszt nyújtson be. Krumey biztosította arról, hogy mivel ő a Zsidó Tanács tagja, szüleit mentesítik a gettó-sítás alól, és Budapestre lehet hozni őket.22 Wilhelm Károlynak is sikerültkét nővérét Kassáról Budapestre hozatnia.23 Freudiger szerint Eich-mann utasította Krumeyt, hogy a Központi Zsidó Tanács tagjainak közeli hozzátartozóit hozassa a fővárosba.24

Ez a kedvezmény láthatóan a vidéki zsidó tanácsok vezetőire is kiterjedt. A vidéki Gestap o-főnököknek állítólag utasítást adtak, hogy a helyi zsidó tanácsok Vezetőit hozzák Budapestre. Ilyen értelemben rendelkezett Wisliceny is.25 Csakhogy a helyi Gestapo-képviselők és a kommandó

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham438.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/