554 GETTÓSÍTÁS: ELSŐ SZAKASZ

helyi zsidó hitközségi vezetőket, hogy vegyék névsorba a hitközséghez tartozó összes zsidót - az ürügy az volt, hogy a cukor- és szappanjegyeket újakra cserélik ki.

A zsidók, miként a megkülönböztető jelzés viselésére utasító rendeletnek, ennek a baljós intézkedésnek is engedelmeskedtek. Noha az országos zsidó vezetők tudták, hogy e két, összefüggő intézkedésnek az volt a célja, hogy a zsidók elszigetelése és gettósítása könnyebbé váljék, és a cionista vezetőket az isztambuli Vaada óvta az engedelmeskedéstől, a helyi közösségek vezetői mit sem sejtettek, hűségesen elkészítették a névsorokat. Kisebb közösségekben rendszerint a hitközségi titkár vagy anyakönyvvezető készítette el a listát - a nagyobbakban rendszerint azok a fiatal férfiak, akiket még nem vittek el munkaszolgálatra. Rendszerint kettesével dolgoztak, lelküsmeretesen végigjárták az egész várost, vigyáztak, nehogy egyeden utcát vagy házat is kihagyjanak. A névjegyzék a családi és utónevet, az anya nevét, a címet, a foglalkozást és az életkort tüntette fel.15

Baky április 5-én „szigorúan bizalmas" utasítást (6137/1944. BM VH. res.) adott ki, amely az Államvédelmi Központ ügyészi nyomozó részlegének16 vezetőjét felszólította, hogy az alá beosztott egységek segítségével felügyeljen a zsidók ellen foganatosított rendőri intézkedések megvalósítására. Felhatalmazta, hogy egységeit a helyszínre küldje, hogy „a zsidókérdés megoldásánál később esedeg felmerülő vádaskodásoknak és esedeges visszaéléseknek eleje vétessék"17.

Ugyanazon a napon, április 7-én, amikor kiadta a gettósításról intézkedő utasítást, Baky értekezletet tartott belügyminisztériumi irodájában. A résztvevők: Endre, két SS-tiszt és több csendőr- és rendőrtiszt - Töl-gyesy ezredes, Záhonyi százados, Thurzó és Meskó rendőrfőtanácsosok, valamint Halász Géza minisztériumi tanácsos, a kárpátaljai kormánybiztos helyettese. Baky bejelentette, hogy küszöbön áll a zsidók kitelepítése a Vffl. csendőrkerületből, amelybe Kárpátalja és Észak- kelet-Magyarország egyes részei tartoznak. Néhány alkalmazandó módszerről és felállítandó szervezeti struktúráról is említést tett.

Az akció irányítását az Eichmann-féle Sonderkommando tagjaiból és magyarokból álló zsidódanítási szakértőcsoportra bízták (lásd a továbbiakban). A zsidóellenes kampány sikere, mint azt Veesenmayer számos jelentése egyikében kiemelte, a Sicherheitsdienst ügynökeinek és Endrének a folyamatos és szoros együttműködéséből fakadt.18 Ugyanez a bensőséges kapcsolat alakult ki az Eichmann-féle Sonderkommando és a végleges megoldáson fáradozó többi magyar között.

A kárpátaljai és északkelet-magyarországi műveletekhez Munkácsot választották ki a parancsnoki egység főhadiszállásául. Munkács maradt a

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham554.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/