GETTŐSÍTÁS: ELSŐ SZAKASZ 559

tartott értekezleten tisztázták. A Horvátországgal határos megyék „szükségintézkedéseit" a belügyminisztériumban, április 19-én beszélték meg. A II. zóna intézkedési tervét egyrészt Szatmárnémetiben, április 26-án, másrészt Marosvásárhelyt, április 28-án körvonalazták. Erre következett a május 8-i, munkácsi értekezlet, amely már a deportálás részleteire koncentrált. A ül. zóna kampányát június 3-án, a belügyminisztériumban, a IV. zónáét pedig június 10-én, Szegeden alapozták meg. A június 22-i, siófoki értekezlet témája az V. zóna kampánya volt, míg a budapesti intézkedéseket június 28-án a belügyminisztériumban vitatták meg.33

A gettósítási folyamat. A zsidók összefogdosásának, kifosztásának és gettóba zárásának technikái gyakorlatilag országszerte azonosak voltak. Minden hitközségben felszólították a vezetőket, hogy a 6136/1944. BM VII. res. sz., már idézett rendelet értelmében részletes listákat készítsenek a hitközséghez tartozó valamennyi zsidóról. A gettósítás részleteit megyénként többnyire a főispán vagy az alispán elnökletével, a főszolgabí-rák, a polgármesterek és a rendőrség meg a csendőrség képviselőinek részvételével beszélték meg. A járásokban és a városokban a főszolgabí-rák, illetve a polgármesterek adták ki a gettósítás végrehajtási utasítását a Baky által április 7-én kibocsátott 6163/1944. BM VII. res. sz. rendelet alapján. A gettósításra kijelölt napon, amelyet megyei értekezleteken határoztak meg, az összegyűjtést polgári, rendőri és csendőri személyzet végezte főként azon listák alapján, amelyeket a zsidó hitközségi vezetők állítottak össze és szolgáltattak be. A kisebb falvakban, kisebb járási székhelyeken csaknem kizárólag csendőrök végezték az összegyűjtést. A nagyobb városokban ez a rendőrség feladata volt, amely a helyi köztisztviselőkkel karöltve munkálkodott. Számos városban a rendőri egységek külön erre a célra kijelölt csendőri erővel, helyi nyilasokkal, szélsőjobboldali és „hazafias" csoportokkal, a leventemozgalom fiataljaival egészültek ki.

Általában pirkadatkor ébresztették fel a zsidókat, mindössze néhány percet adva nekik, hogy összecsomagolják személyenként 50 kilogrammot meg nem haladó élelmüket, ruhadarabjaikat és ágyneműjüket. Azok a zsidók, akik értesültek a közelgő katasztrófáról, többnyire azzal töltötték az éjszakát, hogy csomagoltak, illetve kényszerű terveket dolgoztak ki. A csendőri és rendőri egységeket általában polgári személyek, tanítók vagy köztisztviselők is elkísérték, belőlük alakultak meg a zsidók kifosztását célzó különleges bizottságok. A zsidóknak a helyi gettóba való elszállításuk előtt át kellett adniuk minden értéktárgyukat és tulajdonukat.34 A kisebb falvak zsidó lakosait általában először a járási székhelyek zsinagógáiban, közösségi épületeiben gyűjtötték össze (lásd a 17.1. ábrát). Né

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham559.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/