GETTŐSÍTÁS: ELSŐ SZAKASZ 585

pest a nem zsidóknál lényegesen kedvezőbb lakáskörülmények között élnek. Ezért, a lakásviszonyok területén is meg kell teremteni „az egészségesebb állapotot". A zsidóknak kisebb lakásokat jelöljenek ki, s több család utasítható arra, hogy költözzék össze. A nemzetbiztonság megköveteli, hogy a zsidókat falvakból és kisebb városokból nagyobb városokba költöztessék, ahol a fő helyi tisztségviselő - a polgármester vagy a rendőrfőnök - külön körzetet vagy kerületet jelöl ki számukra.148

A 8. és 9. cikkely tartalmazza a rendeletnek a zsidók összegyűjtésére vonatkozó legfontosabb intézkedéseit. Az első akként rendelkezik, hogy zsidók nem élhetnek 10 000-nél kisebb lélekszámú községekben, míg a másik megszabja, hogy a nagyobb városok polgármesterei rendelkezhetnek arról, hogy a zsidók a város mely részén, utcáiban, illetve házaiban élhetnek. Ezzel voltaképpen gettók létesítésére hatalmazta fél a helyi hatóságokat.

Mire a gettósításról intézkedő hivatalos kormányrendeletet kiadták, a zsidók tényleges gettósítása Kárpátalján és Északkelet-Magyarországon már befejeződött. Tulajdonképpen már javában folytak az előkészületek az első vonatok útnak indítására Kistarcsa és Nagykanizsa internálótábo-raiból Auschwitz felé. A rendelet az ország többi csendőrkerületében megelőzte a gettósítási kampányt. Először a IX. és X. csendőrkerület, Észak-Erdély került sorra, mert ezen a területen élt az ortodox zsidók utolsó nagyobb tömege. Ezenkívül a magyar és német hatóságok feltehetően tarthattak attól is, hogy az észak-erdélyi zsidók a számukra menedéket jelentő Dél-Erdélybe szöknek.

Jegyzetek

1. Auswärtiges Amt Inf. XIV - Nr. 118/44. Az április 20-án kelt kísérőlevelet Schleier, a krummhübeli találkozó elnöke szignálta. Ő osztotta ki az április 3-4-én tartott találkozó jegyzőkönyvét. Német Külügyi Levéltár, Bonn.

2. Lévai, Zsidósors Magyarországon, 97. o.

3. Uo.

4. PS-3363. A szöveget lásd Nazi Conspiracy and Aggression. Government Prin-ting Office, Washington, D. C., 1946, 6:97-101. o.

5. Baky ezt hangsúlyozta háború utáni vallomásában dr. Pollák Endre ügyésznek, dr. Gyapay László, dr. Csóka László és dr. Vásárhelyi László, Nagyvárad, Szatmárnémeti és Kolozsvár háború alatti polgármesterei perében tett nyilatkozatában. A p olgármesterek perét 1946-ban tartották Kolozsvárott. (A nyilatkozat eredetije a szerző birtokában van.)

6. Lévai Jenő: Eichmann in Hungary. Documents. Pannónia Press, Bp., 1961,72-73. o. Aszöveg eredeti magyar változatát lásd Lévai, Zsidósors Magyarországon, 97-99. o., vagy Vádirat, 1:124-127. o.

7. Minden nagyobb gettóban „hármas bizottságok" döntöttek a mentesítésekről. A gettóparancsnok, a helyi polgármester s az alispán alkotta többnyire e bizottságokat.

A fenti szöveg egy egyoldalas részlet az alábbi műből:

Braham, Randolph L. : A népirtás politikája : a holocaust Magyarországon - 2. bőv. és átd. kiad. - Budapest : Belvárosi Kvk., 1997. - ill. megjelent "A magyar holocaust" címmel is. - Ford. Zala Tamás et al. - Az előszót Berend T. Iván írta.   Az itt olvasható változat forrása: Nagy Péter Tibor-Troján Anna: Randolph Braham Holocaust monográfiájához készült adatbázis. (Szociológiai adatbázisok No. 3., sorozatszerkesztő Nagy Péter Tibor, WJLF-CEU, Budapest, 2013).

A htm file nevében látható 1-4 jegyű arab szám azt mutatja, hogy e szövegdarab hányadik oldalon van. Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

A htm file OCR-rel készült, s nem korrektúráztuk. Nevek és számok ellenőrzéséhez javasoljuk az alábbi pdf file megtekintését! Az előző és következő oldal megtekintéséhez csak ezt a számot kell módosítania!

 

 

 

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/oldalankent1/Braham585.pdf

Az egész kötetet lásd:

https://mek.oszk.hu/11500/11506/html/